XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. április 18., csütörtök

Április 18.



Lk 21,27-33                    (...Amíg alá vettetik neki minden)

„Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje." Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.” Lk.21;27-33.

Krisztus országa azonban, mely az Egyházban már jelen van, még nem teljesedett be "hatalommal és nagy dicsőséggel" (Lk 21,27) a Király eljövetelével a földre. Az Országot a gonosz hatalmak még támadják, jóllehet gyökerében Krisztus húsvétja már legyőzte őket. Amíg minden alá nem vettetik neki, "amíg nem lesz új ég és új föld, melyekben igazságosság lakik, addig a zarándok Egyház szentségeiben és intézményeiben, melyek ehhez a történelmi időhöz tartoznak, ennek a világnak alakját hordozza, mely elmúlik, és maga is ott él a teremtett dolgok között, melyek mindmáig sóhajtoznak és vajúdnak, és várják Isten fiainak megnyilvánulását". Ezért imádkoznak a keresztények, főképpen a szentmisében, sürgetvén Krisztus visszatérését, mondván: "Jöjj el, Urunk!" (Jel 22,20).” (KEK 671) A húsvéti szent három napban, a jelképekben nagyon jól érzékelhető a liturgiában, a Jézus nélküliség, attól a pillanattól, hogy a harangok elnémulnak, egészen addig a pillanatig, amíg nagyszombat éjszkáján a fények kigyúlnak és megszólalnak a harangok, felzúg az orgona. Ebben a pillanatban akaratlanul eszünkbe jut Jézus utolsó eljövetele a holtak feltámadása. Örömteli és megrendítő pillanat ez, még ha csak jelképeken keresztül is éljük át most még. De, a szívünk várja, vágyakozza Jézus eljövetelét, sóvárogva várjuk, hogy eljöjjön az idő. „Krisztus mennybemenetele előtt megmondta, hogy még nem jött el az Izrael által várt messiási ország dicsőséges megalapításának ideje, melynek az összes emberek számára meg kell hoznia a próféták szerint az igazságosság, a szeretet és a béke végső rendjét. A mostani idő az Úr szerint a Lélek és a tanúságtétel ideje, de olyan idő is, melyet a közelgő "szorongatás" és az Egyházat nem kímélő gonosztól való próbatétel határoz meg, és bevezeti az utolsó napok harcát. A várakozás és a virrasztás ideje.” (KEK 672) Sokan sokfelől támadják az Egyházat, különböző dolgok miatt. Mi ne legyünk az Egyház bírái, legyünk tudatában az idők jeleinek és az egységért és az összetartásért tegyünk, ne pedig a megosztottságért és a széthúzásért. Lehet, hogy látunk és észreveszünk gyengeséget, hiányosságot, de a mi feladatunk az, hogy az imádság és az összetartás erejével tartsunk ki, Megváltónk eljöveteléig.
Feladat a mai napra:  Mai nap imádkozom az Egyházért, különösen Ferenc pápáért.