XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. május 20., hétfő

Május 20.



Róm 5,1-5                          (a Szentlélek Isten ajándéka)
Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

Milyen jó, hogy a mai napon, Pünkösdhétfőn továbbra is ünnepelhetjük Isten ajándékát, Szentlelkét. Nélküle nem tudnánk élni keresztény hivatásunkat, küldetésünket, amely a belőle fakadó szeretetben gyökerezik. „Megértettem, hogy a Szeretet magában foglalja az összes hivatásokat, hogy a Szeretet a minden, hogy átfog minden időt és minden teret (…) Egyszóval, hogy örökkévaló! (…) végre megtaláltam hivatásomat (…) Az én hivatásom a Szeretet!”, írja az egyik egyháztanító, Kis Szent Teréz önéletrajzában. „"Az Isten szeretet" (1Jn 4,8.16); és a szeretet az első ajándék, amely minden mást magában foglal. Ez a szeretet "áradt ki szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott" (Róm 5,5). (KEK 733) „Mivel a bűn következtében meghaltunk vagy legalábbis megsebesültünk, a szeretet ajándékának első hatása bűneink bocsánata. A Szentlélek közlése (2Kor 13,13) az Egyházban a megkeresztelteket visszaállítja a bűn miatt elvesztett istenhasonlóságba. (KEK 734) „Ezután a Lélek a "foglalóját", más szóval "zsengéjét" adja örökségünknek (vö. Róm 8,23; 2Kor 1,22): magának a Szentháromságnak az életét, mely nem más, mint úgy szeretni, "ahogy Ő szeretett bennünket" (vö. 1Jn 4,11-12). Ez a szeretet (karitász, melyről az 1Kor 13 beszél) a Krisztusban való új élet elve, mely azáltal vált lehetségessé, hogy megkaptuk a "leszálló Szentlélektől az erőt" (ApCsel 1,8). (KEK 735) Adjunk hálát ma a Szentléleknek első ajándékáért, hogy általa képessé tesz bennünket, hogy szeressük Őt és embertársainkat. Igen szükségünk van arra a szeretetre, amely általa árad ki szívünkbe. Sokszor tapasztaljuk a mindennapi életünkben, hogy nem könnyű szeretni, újra szeretni, továbbra szeretni és nem belefáradni a szeretetbe. Érezzük, hogy csupán saját erőnkből nem tudnánk. A Szentlélek segítségével azonban tudunk újra a szeretet mellett dönteni, a bennünk lévő szeretet forrásából meríteni. A szeretet nem egy érzés, hanem egy döntés, ahogyan azt Kis Szent Teréz életének példája bizonyítja. Akkor is szeretett, amikor nehéz volt számára: pl. annak a nővérnek nyújtotta legszebb mosolyát, akit a legnehezebben viselt el. „Köszönöm, Szentlélek, hogy újból és újból kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.”
Feladat a mai napra: Olyan embertársamhoz fordulok szeretettel, akivel nehezebben alakul kapcsolatom.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma