XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. június 1., szombat

Június 1.



Jel 21,1-5                           (Mária - az Egyház eszkatológikus képe)
Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.”

Az Egyházról, eredetéről, küldetéséről és rendeltetéséről mondottakat nem fejezhetnénk be jobban, mint hogy tekintetünket Szűz Máriára irányítjuk, hogy benne szemléljük, mi az Egyház a maga misztériumában a "hit zarándokútján", és mi lesz az eljövendő hazában, útjának végén, ahol "a szent és oszthatatlan Szentháromság dicsőségében" és "minden szentek közösségében" várja az, akit az Egyház mint Urának Anyját és tulajdon Anyját tisztel. "Amint Jézus Anyja a mennyben testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak, melynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja, a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára."” (KEK 972) Ezért irányítsuk ma tekintetünket Máriára! Tekintsünk rá mint „Isten hajlékára az emberek között!” Szemléljük benne örök otthonunkat! Fontos, hogy a szürke mindennapokban mindig újból emeljük fel tekintetünket a földi sodrásból az ég felé. Azért fontos, hogy Mária szerető tekintetére, arcára nézzünk, hogy ne süllyedjünk el az élet nehézségeiben, fáradtságaiban. Igaz, hogy a bajok, nehézségek földi életünkhöz tartoznak, viszont már most találhatunk biztos reményt és vigasztalást Máriában. Már itt, „e siralom völgyében”, vigasztal és felénk nyújtja jóságos kezét, hogy letöröljön szemükről minden könnyet. „Tehát mi szószólónk, a te irgalmas szemeidet fordítsd reánk és a számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Irgalmas, kegyes, édes szűz Mária. Ámen.”
Feladat a mai napra: Visszatekintek a hétre és összegyűjtöm a kapott kegyelmeket, és hálát adok értük. Megpróbálom felfedezni, miként tapasztaltam Mária jelenlétét és segítségét ezen a héten, és vajon megváltozott-e a vele való kapcsolatom. Megköszönök neki mindent.