ApCsel 15,1.2.4a.6-8 (A PÜSPÖKI KOLLÉGIUM ÉS FEJE,
A RÓMAI PÁPA)
Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a
testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem
üdvözülhettek.” Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és
közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel
Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a
presbiterekhez. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az
egyház: az apostolok és a presbiterek. Összegyűltek az apostolok és a
presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet. Heves vita támadt, végül felállt
Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten
kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják
az evangélium tanítását, és higgyenek. S maga az Isten, aki ismeri a szívet,
tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk.
„A Pápa, Róma
püspöke és Szent Péter utóda "örök és látható princípiuma és alapja mind a
püspökök, mind a hívők sokasága egységének". "A római Pápának ugyanis
hivatalából fakadóan - mert Krisztus helyettese és az egész Egyház pásztora -
teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig
szabadon gyakorolhat."” (KEK 882)
„"A
püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római
pápával, Péter utódával mint fejével együtt értjük." Ezen föltétellel
"hordozó alanya az egész Egyházra kiterjedő legfőbb és teljes hatalomnak,
de ezt a hatalmat csak a római pápa beleegyezésével gyakorolhatja".” (KEK
883)
„"Az egyes
püspökök viszont az egység látható princípiumai és az egység alapjai
részegyházaiban." Mint ilyenek "pásztori feladatukat (...) csak Isten
népének rájuk bízott része fölött gyakorolják" a papok és a diakónusok
segítségével. Mint a püspöki kollégium tagjai azonban valamennyien részt
vesznek az összes egyház gondjában, elsősorban azáltal, hogy "jól
kormányozzák saját egyházukat mint az egyetemes Egyház részét". Így
járulnak hozzá "a teljes misztikus test javához, amely egyben a
részegyházak teste is". E gondoskodásnak különösen a szegényekre (vö. Gal 2,10), a hitükért üldözöttekre, valamint a világszerte tevékenykedő
misszionáriusokra kell kiterjednie.” (KEK 886) A mai idézet arra hívja fel a figyelmünket, hogyan oldották meg a
hitbéli vitakérdéseket az őskeresztények az első zsinaton. Ez a eljárás máig az
Egyház számára mintakép.
Feladat a mai napra: Igyekszem több tudást szerezni magamnak
az utolsó zsinatról: a II. vatikáni Zsinatról.