2Kor 3,18-4,7 (Az Egyház látható és lelki valóságot)
Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük
vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk
át, az Úr Lelke által. Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el
bátorságunkat. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt,
és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan
hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére. Ha
evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik
elvesztek. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket,
hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága
ne ragyogjon fel nekik. Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus
Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért. Isten
ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is
megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán
felragyogjon nekünk. Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű
erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.
„Az Egyház a
történelemben van, ugyanakkor fölötte is áll. Csak a "hittel megvilágított
értelem" láthatja meg látható valóságában azt a lelki valóságot, mely az
isteni életet hordozza. (KEK 770) „"Az egyetlen
közvetítő, Krisztus szent Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét
ezen a földön látható szervezetként alapította és tartja fönn szüntelen, s
általa árasztja mindenkire az igazságot és a kegyelmet." Az Egyház
egyszerre: "hierarchikus szervezettel ellátott társaság és Krisztus
misztikus teste"; "látható gyülekezet és lelki közösség";
"földi Egyház és mennyei javakban bővelkedő egyház". Ezek a dimenziók
együtt alkotnak "emberi és isteni elemekből álló, egyetlen összetett
valóságot". Az Egyház "sajátos természete, hogy egyszerre emberi és isteni,
látható, ugyanakkor láthatatlan javakban gazdag, buzgón tevékenykedik és
elmerül a szemlélődésben, jelen van a világban, és mégis zarándok; de úgy, hogy
benne az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a
szemlélődésre, a jelenvaló a jövendő örök hazára irányul és annak van
alárendelve." "Ó, alázatosság! Ó, nagyszerűség! Egyszerre Kedár sátra
és Isten szentélye; földi lakás és mennyei palota; vályogház és királyi udvar;
a halál teste és a fény temploma; a gőgösöktől megvetett és Krisztus
menyasszonya! Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai: aki, bár a hosszú
számkivetés fáradalma és szenvedése miatt sápadt, égi szépségtől ékes." (Szent Bernát: In Canticum sermo 27,7,14)“ (KEK
771) Kérjük a Szentlelket, hogy segítségével, megvilágosításaival jobban
megértsük az Egyház sajátos természetét, kettős valóságát.
Feladat a mai napra: Ma megfogalmazok egy szándékot, amellyel
az Egyházért szeretnék imádkozni, és mai
nehézségeimet felajánlom érte.