1Pét 1,3-9 (A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely)
Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus
Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új
életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és
soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Az Isten hatalma megőrzött titeket a
hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd
megnyilvánuljon. Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell,
mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek,
amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus
megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. Akit
noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.
De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert
eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
„Akik Isten
kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök
üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek
át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország
örömébe beléphessenek. (KEK 1030) „Az Egyház a választottaknak ezt a végső
tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől,
purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó
tanítását főleg a Firenzei és a Tridenti Zsinaton fogalmazta meg. Az Egyház
hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva (Például 1Kor 3,15; 1Pt 1,7), tisztító tűzről beszél: "Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök
számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy
ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő
világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy
egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg" (Nagy Szent Gergely).“ (KEK 1031) „Ez a tanítás a halottakért való
imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél:
"Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy
megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve
tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig
az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító
színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az
elhunytakért. "Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai
megtisztultak atyjuk áldozata által (vö. Jób 1,5): miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást
nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik
eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük" (Aranyszájú Szent János).” (KEK 1032)
Feladat a mai napra: Felajánlom mai imádságomat és napi
odaadásomat konkrét halottakért.