XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. augusztus 22., csütörtök

Augusztus 22

Jel 21,9-12.22-28         (a megváltottak közösségét fogják alkotni)

Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”  És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet.  Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.  Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. ... De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.  A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.  Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.  Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. A népek odahordják kincseiket és értékeiket.  Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

„Az ember számára e beteljesedés lesz az emberi nem egységének végső megvalósulása, melyet Isten a teremtéstől fogva akart, s melynek a zarándok Egyház "mintegy szakramentuma" volt. Akik Krisztussal egyesültek, a megváltottak közösségét fogják alkotni, Isten "szent Városát" (Jel 21,2), "a Bárány eljegyzett menyasszonyát" (Jel 21,9). E közösséget többé nem sebzi meg bűn, szenny (vö. Jel 21,27), önszeretet, melyek az emberek földi közösségét rombolják vagy megsebzik. A boldogító látás, melyben Isten a választottak számára kimeríthetetlenül föltárul, a boldogság, a béke és közösség örök forrása lesz.” (KEK 1045) „Ami a világmindenséget illeti, a kinyilatkoztatás mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: "Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását (...), abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul (...). Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig; de nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek csíráit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását." (Róm 8,19-23) (KEK 1046)
„Az egész látható világmindenség arra van tehát rendelve, hogy maga is átalakuljon: "Tehát eredeti állapotába visszaállítva akadály nélkül kell szolgálnia az igazakat" (Szent Ireneusz), részesedvén megdicsőülésükben, a föltámadott Jézus Krisztusban.” (KEK 1047) „"Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de halljuk, hogy Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik, s melynek boldogsága betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely feltör az emberi szívekből" (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 39)“. (KEK 1048) Adjuk hálát Istennek szívünk mély vágyaiért, hogy jól teremtett minket, hogy nem hiába vágyunk szeretetteljes emberi kapcsolatok után. Igen, létezik a szeretet igazi közössége, amelyet a jelenések könyve hatalmas képekkel ír le. Majd nekünk is meg fogja mutatni a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, amely Isten dicsőségét sugározta. Kérjük Jézus, hogy erősítse bennünk a szeretetben való hitet és kitartást, amikor megtapasztaljuk gyengeségünket az emberi kapcsolatokban.
Feladat a mai napra: Próbálok megtenni egy lépést valaki felé, akivel nehezebben jövök ki.