XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. augusztus 25., vasárnap

Augusztus 25



A Hit Éve: Élet Krisztusban Az ember hivatása: 

Élet a lélekben I -

Iz 66,18-21; Zsid 12,5-7.11-13; Lk 13,22-30

A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Ezt válaszolta neki: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”
Kit nem érdekel ez a kérdés: vajon hányan üdvözülnek? Mindenki bejut a mennyországba, vagy van, aki tényleg a pokolban sínylődik? Biztos lehetek abban, hogy a mennyországba kerülök? Jézus tanítását hallgatván valaki arra a kérdésre jutott: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Érdekes, hogy akkor teszi fel a kérdést, amikor Jézus befejezi tanítását a mennyek országáról. Bizonyára az derült ki számára, hogy a mennyország egy gyönyörű hely, de nem lehet bizonyos feltételek nélkül bejutni oda. Jézus a mai evangéliumban rá akar világítani egy nagyon fontos dologra: Sokan próbálnak bejutni, de nem akarják a szűk kaput választani. Egy szűk kapun csak egy ember fér át. Ez azt jelenti, hogy csak egyenként találkozhatunk azzal, aki a kapuban vár minket. Tehát a mennyországba való bejutás feltétele egy egészen személyes istenkapcsolat. Egyedül fogok az Úr színe elé állni és egyedül kell számot adnom életemről. Érdemes egy pillantást vetnünk arra, amit a ház ura ismételten válaszol a zörgetőknek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Máté evangéliumában a paralel szövegben így hangzik a válasz: Sosem ismertelek benneteket! (Mt 7,23) Kemény kijelentés ez! Mit akar ezzel mondani? Nem elég, hogy valaki a keresztények társaságában „eszik és iszik” és hogy az ő utcájában van a templom, szomszédságában tartanak missziókat, látogatják meg a betegeket, de neki igazából nincs köze az egészhez, nem akar aktívan részt venni az Egyház életében, nem akarja Istent igazából beengedni életébe. Azt teszi, amit gondol vagy jónak tart, de Isten tanítását nem akarja hallgatni, megszívlelni, valóra váltani életében. Jó esetben elmegy templomba mások hívására, de csak néző közönség marad, talán még köszönti is az egyiket-másikat, aztán hazamegy, mint egy moziműsor után, és folytatja életét. Mintha Jézus azt akarná ezzel mondani: Ember, ne áltasd magad! Ne tegyél úgy, mintha imádkoznál, hanem imádkozz! Ne tegyél úgy, mintha Isten érdekelne téged, hanem tedd meg amit mondd, váltsd valóra akaratát! Ne menj csupán kíváncsiságból vagy megszokásból a templomba, hanem akarjál találkozni azzal az Istennel, aki rád vár! Hiszen Isten nem azt akarja, hogy kevesen üdvözüljenek, hanem azt, hogy mindenki! Isten egy egészen személyes kapcsolatra hív minket. Ez egyedül az ember kiváltságos helyzete a teremtmények között. Méltóságot adott nekünk, saját képmására és hasonlatosságára teremtett minket, hogy a vele való egyesülés örökkévaló boldogságát élvezhessük. De ehhez nyilván szükséges, hogy egészen személyesen döntök Isten mellett és járom az életszentség útját, egyedül Rá tekintve, megdicsőítve őt életemmel. Ez az egészen személyes boldogságom útja, amit senki nem járhat helyettem, és senki sem vehet el tőlem.
Feladat a mai napra:  Keresem az imádság, az Istennel való mély találkozás lehetőségét a szentmisén. Ha megtehetem, mise után még ott maradok egy picit a templomban, egyedül az Úrral.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma