1Jn 4,7-12.17-21 (A
szeretet: hogy testvéreinket úgy szeretjük, mint önmagunkat)
Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet
Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem
szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Az Isten szeretete abban
nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy
általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő
szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha az
Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha
senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete
tökéletes lesz bennünk… Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy
bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a
világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet,
mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a
szeretet. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki
azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert
aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem
lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
„Valamennyi erény
gyakorlását a szeretet élteti és indítja; ő a "tökéletesség köteléke"
(Kol 3,14); az erények formája; összekapcsolja, és egymás között elrendezi
őket; az erények keresztény gyakorlásának forrása és végpontja. A szeretet
megerősíti és megtisztítja emberi szeretőképességünket, és fölemeli az isteni
szeretet természetfölötti tökéletességére.” (KEK 1827). „A
szeretettől áthatott erkölcsi élet gyakorlata a keresztény embernek Isten
fiainak lelki szabadságát adja. Már nem rabszolgaként áll Isten előtt, szolgai
félelemben, nem is fizetséget kereső béresként, hanem mint fiú, aki válaszol
annak szeretetére, aki "előbb szeretett minket". (1Jn 4,19): Ugyanis
vagy a büntetés miatti félelemből fordulunk el a rossztól, és akkor
szolgalelkűek vagyunk; vagy a jutalom gyümölcsét keresve saját hasznunkra
teljesítjük a parancsokat, és így a béresekhez válunk hasonlóvá; vagy a
Törvényhozónk iránti megbecsülés és szeretet miatt (...), s így fiakká válunk.” (KEK1828). „A szeretetnek
gyümölcsei az öröm, a béke és az irgalmasság; jótékonyságot igényel és testvéri
feddést; jóakaró; kölcsönösséget ébreszt, kitartó, anélkül hogy a magáét
keresné, és bőkezű; barátság és közösség: "Ez minden cselekedetünk
beteljesedése, a szeretet. Itt van a célunk: emiatt futunk; feléje futunk; ha
odaérünk hozzá, meg fogunk nyugodni." (Szent Ágoston)” (KEK1829). Az isteni szeretet emberi szeretetünknek
eredete, de vele még nem azonos, tökéletesednie kell. Szükségünk van arra, hogy
mindig újra igaz önkritikával beletekintsünk az isteni szeretet tükrébe, hogy
felismerhessük azokat a pontokat, amelyek még tökéletesítésre szorulnak. Olyan
az, mint amikor egy szobrász a modelljét dolgozza ki, mindig újra meg újra rápillant,
aztán visszapillant szobrára, és elkezdi megmunkálni azokat a helyeket, melyek
még nem azonosak vele. Ilyen gondossággal és finomsággal munkáljuk saját
szeretetünket és ne elégedjünk meg addig, míg a legnagyobb hasonlóságot el nem
értük.
Feladat a mai napra: Átgondolom, milyen módon tehetnék ma jót
embertársaimmal, és lehetőségeim szerint meg is valósítom.