XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. október 21., hétfő

Október 21.



Ter 2,18-23                        (Az emberi hivatás közösségi jellege)
Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”

„Az emberiség hivatása az, hogy kinyilvánítsa az istenképiséget, és hogy átalakuljon az Atya egyszülött Fiának képmására. Ez a hivatás személyes formát ölt, hiszen mindenki meghívást kapott arra, hogy belépjen az isteni boldogságba; de szól az emberi közösség egészének is.” (KEK 1877) „Az összes emberek ugyanazt a meghívást kapták: közös végső céljuk Isten. Bizonyos hasonlóság van az isteni személyek közötti egység és azon testvériség között, amit az embereknek egymás között kell megvalósítaniuk igazságban és szeretetben. (II. Vat. Zsinat, GS). A felebaráti szeretet elválaszthatatlan az Isten iránti szeretettől. (KEK 1878) „Az emberi személynek szüksége van a társas életre. Ez az ember számára nem valami ráadás, hanem természetének követelménye. A másokkal való kapcsolatok, a kölcsönös szolgálatok és a testvéries párbeszéd által bontakoztatja ki az ember a maga képességeit, és így tudja teljesíteni sajátos hivatását.” (KEK 1879). A teremtés könyvében gyönyörűen láthatjuk, miként teremt Isten segítőtársat az embernek, mert nem jó az embernek egyedül lennie. S bár az állatvilág fontos társai az embernek, mégsem lehetnek egyelőek vele. Igazi társat csak abban talál, aki hús a húsából és csont a csontjából. Ezt az idézetet sokszor esküvőkön szokták felolvasni, hiszen elsősorban a házasságra vonatkozik, de vonatkozik az egész emberiségre is. Fontos közösségben élnünk. Hivatásunk arra szól, hogy az emberek között, ahol élünk, elsősorban családunkban, de tágabb értelemben véve társadalmunkban is kibontakozzuk tehetségeinket, és bevessük a közösség javára, építésére. Legfőképpen pedig olyan közösséget építsünk, mely hasonlít a Szentháromság közösségére. Elgondolkozhatunk azon, hogy mit is jelent ilyen közösséget teremteni? Hogyan is néznek ki azok a közösségek, amelyekben élünk? Mennyire honol köztünk a szeretet, béke, elfogadás, igazságosság, irgalom? És mit tehetnék én annak érdekében, hogy ebben az irányban fejlődjön tovább?
Feladat a mai napra: Ma arra törekeszem, hogy a munkahelyemen, családomban a szeretet légkörét segítsem építeni.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma