Napi elmélkedéshez: Mk 13,31-37
Az ég és
föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el. Ám azt a napot vagy órát senki
sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok,
legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Éppen úgy, mint az
idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését,
mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy
virrasszon. Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház
ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne
találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek
mondom: Legyetek éberek!”
Megérkeztünk a hétköznapok lelkigyakorlatának
utolsó napjához. Jézus a mai idézet által szeretne még két fontos üzenetet adni
az előttünk lévő útra karácsonyig, éppúgy, mint második eljöveteléig. Elsőként
azt, hogy szava maradandó: „Az ég
és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” Naponta rengeteg szót
hallunk, olvasunk; sokszor az egyik fülünkön bemennek, a másikon kijönnek. Mi
marad belőlük? Jézus szava pedig az itteni világon túl érvényes. Emiatt Simon
Péter beismerte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak”
(Jn 6,68). Az Isten Igéjére alapozott reménye nem hiúsulhat meg. „Amint az
eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet,
és termővé, gyümölcsözővé teszi, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról
fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és
eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11). Isten szavának akkor is van hatása,
amikor ezt nem látjuk. Ha ma visszatekintünk a hétre és az egész
lelkigyakorlatra, próbáljunk meg arra is figyelni, hogyan kísért minket Isten
szava ebben az adventi időben. Voltak új tapasztalataim, felismeréseim szintén
Isten igéjével kapcsolatban? Melyik szó érintett meg különösen? Milyen módon
hatott a mindennapi életemre? Érzékelhető-e, hogyan vált valóra életemben Isten
szava, elsősorban kis apró dolgokban? Fejezzük ki hálaadásunkat mindenért, a megerősítésért, a felépítő
pillanatokért, azonban a nehézségekért és küzdelmekért is.
A lelkigyakorlat véget
ért, viszont a Jézus eljövetelére való készülődés
még nem. Ezért Jézus figyelmeztet minket: „Legyetek éberek!” Továbbra is gyakorolnunk kell azt, amit a
lelkigyakorlat alatt már próbáltunk élni: a szív éberségét. Adja meg az Úr,
hogy úgy legyen, ahogyan az adventi II. prefációban imádkozzuk: „Krisztus
megadja nekünk, hogy születésének ünnepét örvendezve várjuk, és így imádságban
virrasztva, dicséretében ujjongva találjon minket.”
Feladat a mai napra: Felírom egy cédulára azt az Igét, amely számomra a
legfontosabb lett ezen a lelkigyakorlaton, és engedem, hogy napközben is
kísérjen engem. Ezzel is készülök a csoportos megosztásra.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: Visszatekintés a napra: Mennyire voltam éber és figyelmes a körülöttem lévő
emberek iránt? Saját szavammal hálát adok az Atyának, Jézusnak a héten kapott
minden kegyelemért. „Szeretném
megköszönni neked, Uram, hogy ….. .” Napom lezárásaképpen imádkozom: „Jézusom, segíts engem, hogy buzgó
várakozással készüljek jöveteledre. Amikor pedig eljössz és kopogtatsz, add,
hogy ébren találjál engem, aki imádsággal virrasztva vár.”