XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. december 14., szombat

December 14.



Napi elmélkedéshez:         Mk 13,31-37
Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”

Megérkeztünk a hétköznapok lelkigyakorlatának utolsó napjához. Jézus a mai idézet által szeretne még két fontos üzenetet adni az előttünk lévő útra karácsonyig, éppúgy, mint második eljöveteléig. Elsőként azt, hogy szava maradandó: Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” Naponta rengeteg szót hallunk, olvasunk; sokszor az egyik fülünkön bemennek, a másikon kijönnek. Mi marad belőlük? Jézus szava pedig az itteni világon túl érvényes. Emiatt Simon Péter beismerte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68). Az Isten Igéjére alapozott reménye nem hiúsulhat meg. „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11). Isten szavának akkor is van hatása, amikor ezt nem látjuk. Ha ma visszatekintünk a hétre és az egész lelkigyakorlatra, próbáljunk meg arra is figyelni, hogyan kísért minket Isten szava ebben az adventi időben. Voltak új tapasztalataim, felismeréseim szintén Isten igéjével kapcsolatban? Melyik szó érintett meg különösen? Milyen módon hatott a mindennapi életemre? Érzékelhető-e, hogyan vált valóra életemben Isten szava, elsősorban kis apró dolgokban? Fejezzük ki hálaadásunkat mindenért, a megerősítésért, a felépítő pillanatokért, azonban a nehézségekért és küzdelmekért is.
A lelkigyakorlat véget ért, viszont a Jézus eljövetelére való készülődés még nem. Ezért Jézus figyelmeztet minket: Legyetek éberek!” Továbbra is gyakorolnunk kell azt, amit a lelkigyakorlat alatt már próbáltunk élni: a szív éberségét. Adja meg az Úr, hogy úgy legyen, ahogyan az adventi II. prefációban imádkozzuk: „Krisztus megadja nekünk, hogy születésének ünnepét örvendezve várjuk, és így imádságban virrasztva, dicséretében ujjongva találjon minket.”

Feladat a mai napra: Felírom egy cédulára azt az Igét, amely számomra a legfontosabb lett ezen a lelkigyakorlaton, és engedem, hogy napközben is kísérjen engem. Ezzel is készülök a csoportos megosztásra.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Mennyire voltam éber és figyelmes a körülöttem lévő emberek iránt? Saját szavammal hálát adok az Atyának, Jézusnak a héten kapott minden kegyelemért. „Szeretném megköszönni neked, Uram, hogy ….. .” Napom lezárásaképpen imádkozom: „Jézusom, segíts engem, hogy buzgó várakozással készüljek jöveteledre. Amikor pedig eljössz és kopogtatsz, add, hogy ébren találjál engem, aki imádsággal virrasztva vár.”