XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 20., csütörtök

Március 20.



Napi elmélkedéshez:  Mt 18,21-35
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked - felelte Jézus-, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”

A mai imádságban is elképzelem magamat (résztvevőként vagy megfigyelőként) a fönt elhangzott példabeszédben, ehhez követem március 16. napjának az utasításait.
Ismerjük Péternek a kérdését: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom?” Jézus erre adott válaszát is sokszor hallottuk már. Ezért ha pl. egy pap megkérdezné tőlünk, „És hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőnek?”, nem maradnánk adósok a válasszal: „Hetvenhétszer!” Igen, fejünkkel tudjuk, de életünkben hogyan gyakoroljuk a megbocsátást? Ha egy hegycsúcsra akarunk érkezni, útra kell kelni és az első lépeseket megtenni. Még nem vagyunk ott, ha csupán gondolatainkban képzeljük el a gyönyörű szép kilátást a hegytetőről. A „hetvenhétszer”-hez is  meg fogunk érkezni, ha elkezdjük az elsővel, és ha másodszor, harmadszor is megbocsátunk. Azonban sokszor tapasztaljuk, hogy az igazi megbocsátás nagyon nehezünkre esik, és sokszor nem igazán vagyunk hajlandóak másoknak megbocsátani. Nem tudjuk átugrani a saját árnyékunkat, és elutasítást mutatunk megbocsátás és szeretet helyett. És ha tényleg már többször is képesek voltunk megbocsátani a másik hibáját, a nekünk okozott rosszat, lehet, hogy a hetediknél mi is Péterhez hasonlóan úgy gondolnánk, hogy már elég. Ferenc pápa az Úrangyala imádságában, 2013.03.17-én azt hangsúlyozta: „Soha ne feledjük: Isten soha nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk, soha. Az a probléma, hogy mi fáradunk bele abba, hogy kérjük bocsánatát.” És hozzá tehetnénk, hogy abba is belefáradunk, hogy testvéreinknek újra és újra megbocsássunk. A példabeszéd arra mutat rá, hogy saját bűneink megbocsátásából kellene fakadnia a másoknak való megbocsátásnak is. Azonban a bibliai történtben nem így lesz. Miért? Talán azért, mert a szolga nem értékelte elég mélyen a neki nyújtott megbocsátást. Isten ma is készen áll arra, hogy szívből megbocsásson nekünk. Kérjük a mai napra ezt a kegyelmet, hogy mélyen átéljük megbocsátó szeretetét, hogy képessé tegyen arra, hogy mi is szívből meg tudjunk bocsátani embertársainknak, és még konkrétabban azoknak, akiknek eddig nem tudtunk megbocsátani.

Feladat a mai napra: Eldöntöm, hogy mikor fogom elvégezni a nagyböjti szentgyónásomat (ha tehetem, akár a mai napon), és felkészülök rá.

Este: Visszatekintés a napra: Milyen események voltak a mai napon, kikkel találkoztam? Voltak olyan helyzetek, ahol rászorultam Isten és a másik ember bocsánatára? Kellett-e nekem megbocsátani valamit másoknak? Tudtam-e? Lezárásra elimádkozom a 103. zsoltárt.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma