XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 12., szombat

Április 12



Jn 11,45-57                       (jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.)

A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is.” Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: „Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.” De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik. Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival. Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: „Mit gondoltok, eljön az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.

A mai idézetben láthatjuk, amint a farizeusok és főpapok megfigyelték Jézus minden lépését és csodáját. Az egyik legmeghatóbb csoda Lázár feltámasztása volt, ami egyben előjele is annak, hogy Jézus is fel fog támadni a halálból. Megint láthatjuk, hogy vannak, akik hisznek Jézusban, és vannak, akik elmennek árulkodni. A mai idézetben szemlélhetjük a farizeusok és főpapok reakcióit. Annyira felháborodnak ellene, hogy komolyan elhatározzák Jézus halálát és intézkedéseket is tesznek ennek érdekében: A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák. Ez bizonyítja, hogy téves azt gondolni, hogy a csoda kiváltja a hitet – ahogyan sokan mondják, „ha látom a csodát, akkor hiszek”. Jézus az egyik példázatban azt mondja: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki sem fognak hinni!” (Lk 16,31). A főpap, Kaifás, beleegyezik a főtanács gondolkodásába, melyek egyetlen érdeke az állam java volt: Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is. Ezért Jézusnak meg kell halnia. Szavával Kaifás igazából mást akart kifejezni, de akaratlanul is Istennek a szócsője lett: „Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.” Ezzel Isten akaratát közvetíti nekik: Jézus meg fog halni az emberek megváltásáért. Jézus halála nem csupán az emberek döntése volt. Nem tehettek volna semmit, ha az Isten nem engedte volna, hogy megtörténjék. De nem is csak az Atya döntése volt. Erről a svájci teológus Hans Urs von Balthasar azt mondta, hogy a Szentháromság együtt tanácskozott arról, hogy mit legyen az emberiséggel a sok bűn miatt. És Jézus önként vállalkozott arra, hogy lemegy a földre, hogy életével megismertesse az Atyát és halálával magára vállalja az emberiség bűneit, hogy üdvözítse őket. Jézus nem fél a haláltól. Bár azt mondja János evangélista: Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival, ez mégse menekülés volt, hanem megvárása annak, amikor eljön az órája. És az ő órája húsvét ünnepe, amikor feláldozzák a szeplőtelen bárányt. Ezért még kihasználja az időt arra, hogy tanítványait tanítsa és felkészítse halála után időszakra. Hiszen egyetlen dolog fontos számára, hogy az Atya művét befejezze és véghezvigye azt, amiért küldték.
Feladat a mai napra: Kérem Istentől, hogy mutassa meg, milyen szándéka van velem ezen a napon, hogyan lehetek szeretetének eszköze.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma