XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 13., vasárnap

Április 13.



 Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mt 21, 1-11, Mt 26, 14-27. 66
A mai vasárnapot Virágvasárnapnak szoktunk nevezni, de más elnevezése is van, mégpedig „az Úr szenvedésének vasárnapja”. Ez a két név visszatükrözi a mai liturgiának két fontos momentumát: A mise elején Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk, az evangéliumban pedig Jézus kínszenvedésének történetét hallhatjuk Szent Maté evangélista szerint. A liturgiában újra átélhetjük Jézus életének e két, egymással nagyon ellentétes pillanatát. Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, királyként ünnepelte „az utána vonuló tömeg és így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”. Néhány nap múlva újra felvonult a tömeg, de akkor Pilátus kérdésére, hogy mit tegyen azzal az emberrel, akit a zsidók királyának neveznek, azt kiáltották: „Feszítsd őt keresztre!”. Ma „Hozsanna!”, holnap „Keresztre vele!”. Jézus látszólag a tömeg önkényeskedésének volt kiszolgáltatva, ahogyan a mondás tartja: Egyszer fenn, egyszer lenn. Napjainkban is latjuk, amint a leghíresebb sztárok, politikusok sem menekülhetnek meg a lecsúszásoktól. És igaz, hogy a tömegnek, a közvéleménynek – és azoknak, akik azt befolyásolják – hatalmuk van, akkoriban ugyanúgy mint ma. Jézus sorsát azonban csak annyiban befolyásolhatták, amennyiben rajta a próféták jövendölése és Isten akarata teljesedett be. „Ami róla írva volt, azt cselekedték vele.” Ha ebből a szempontból hallgatjuk a passiót, felfedezhetjük ennek szépséges üzenetét. Semmi sem történhet vele az Atya akaratán kívül. Jézus a Jeruzsálembe való bevonulás szimbolikus cselekményével félreérthetetlenül Zakariás próféta szavára akart emlékeztetni: „Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton”. Ezáltal lehetőséget adott arra, hogy felismerjék és befogadják őt mint a megígért Messiás-királyt. Nem tudjuk, hogy akik elfogadták őt ugyanazok voltak-e, mint akik néhány nap múlva azt kiabálták: „Keresztre vele!”. Ezek inkább olyanok lehettek, akik más messiást vártak, például olyan valakit, mint Barabás. A szentatya szerint „A választás, hogy Jézus vagy Barabás nem véletlen; mert a messianizmus két alakja áll szemben egymással. A 'Bar-Abbasz' annyit jelent, mint 'az atya fia'. Ez tipikus messiási elnevezés, … .Tehát két messiás között kell választani: az egyik, aki a harcot vezeti, aki szabadságot és a saját országát kínálja, a másik ez a titokzatos Jézus, aki önmagunk elvesztését hirdeti, mint az élet felé vezető utat. Csodálkozhatunk-e, hogy a tömeg Barabást részesítette előnyben? Ha ma kellene választanunk, lenne Jézusnak, Mária fiának, az Atya fiának esélye?” (XVI. Benedek. A Názáreti Jézus 49.o.). Ma újra végbemegy szemünk előtt Jézus passiója. Hol helyezem el magamat a passióban? Kinek állását foglalom el Jézussal szemben? Mennyire függök a közvéleménytől? Őszinte szívvel keressük választ ezekre a kérdésekre.

Feladat a hétre: Ezen a héten próbáljuk Jézust közelebbről követni, több időt száni az imádságra és részt venni a Nagyhét liturgiájában.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma