XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 15., kedd

Április 15.



Iz 49,1-6                        (Az Úr szolgájáról szóló második ének)
Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Az Úr szolgájáról szóló második énekben maga a szolga az, aki hivatásáról és küldetéséről beszél. Részletesen leírja meghívását, látszik, mennyire tudatában van kiválasztottságának. Ez a tudat azonban nem ered máshonnan, mint az Istennel való párbeszédből. Itt belepillanthatunk ebbe a dialógusba, az Isten és szolgája között zajló párbeszédbe. Ebben a szolga kifejezi Istennek kurdarc érzését. „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Bár Isten természetfeletti erővel ruházta őt fel, amelyet az éles kard és a nyílvessző jelképez, és oltalmazta, kezének árnyékában rejtegette. Isten országának hirdetése azonban nem volt csak sikeres, megtapasztalta az ellentmondást is. Vajon mennyire lehet ez Jézus belső átélése? Mennyire érezhette ő is a kudarcot, főleg életének utolsó szakaszán? Tevékenységének látható eredménye - siker vagy kudarc - azonban sohasem volt az, amit Jézus cselekvését befolyásolta volna, hanem egyedül az Isten szava. Isten ígéretéből merített új erőt. Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr....”. Amikor Jézus közeledő passziója miatt mélyen szorongott, de akkor is az Atyához fordult, tőle várta a döntő szót: „Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.” (Jn 12,27.28). Erősen meg volt róla győződve, hogy ami az ember szemében vesztesség, mint a halál, az Isten szemében nyereség: az üdvösség minden ember számára. Ez pedig nem más, mint a búzaszemnek a termése: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.”
Feladat a mai napra: Ha a mai napon valamilyen kurdarcot tapasztalok, nem hagyom, hogy befolyásolja lelki állapotomat, hanem Isten szemével tekintek az eseményre.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma