XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 18., péntek

Április 18.



Iz 52,13-53,12                   (Az Úr szolgájáról szóló negyedik ének)
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.”

A Nagypénteki liturgiában első olvasmányként az Úr szolgájáról szóló negyedik ének  olvassák fel. Erről a negyedik énekről szeretnénk ma elmélkedni és ráhangolni Jézus nagypénteki misztériumára, passziójára. Ennek a jövendölésnek a fényében értelmezhetjük Jézus szenvedését, ahogyan ezt az Egyház évszázadokon át tette. Mivel elég hosszú a szöveg, hagyjunk magunknak időt arra, hogy lassan olvassuk, és maradjuk annak a versnél, mélyítsük el azt a verset, ami inkább megszólít minket. Az ének három részből áll, az elsőben és az utolsóban Isten beszél a szolgájáról: „Nézzétek, szolgám diadalmaskodik,...” „Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám”. A középső rész pedig érdekes módon nem egyes szám első személyben van írva, mintha a próféta maga mondaná, hanem többes szám első személyben: „Ki hitt abban, amit hallottunk?”a mi betegségeinket viselte” Így minket is belevon, mi is benne vagyunk abban, ami az Úr szolgájával történik, amit Jézus átélt. És ilyen módon még személyesebbé válhat az imádságunk, ha az idézet szavait direkt Jézusnak mondjuk: Jézus, úgy nőttél fel előttünk, mint a hajtás... Nem voltál sem szép, sem ékes... Igen, a mi bűneinkért szúrtak át téged, az én bűneimért is, az én gonoszságaimért is törtek össze; de a mi békességünkért és az én békességemért is ért téged utol a büntetés, a te sebeid szereztek nekem gyógyulást. Köszönöm, Jézus, hogy közben, a nagy szenvedésedben a bűnösökért imádkoztál, és értem is. Mutasd meg, hogyan szeretnéd, hogy éljem ezt a Nagypénteket! Mire vágyakozol? Milyen módon vagyok benne passziódban?  Kérlek, add nekem a veled való együtt érzés kegyelmét.
Feladat a mai napra: A mai kötelező ételböjt mellett lemondok arról, ami esetleg akadályozna abban, hogy több belső figyelmességgel kísérjem Jézust a mai napon szenvedésének útján, és igyekszem részt venni a liturgiában.