Jn 8,31-42 (Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek)
Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok
tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az
igazság szabaddá tesz benneteket.” „Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem
szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így
válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A
szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha
tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom,
hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a
szavam. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit
atyátoktól tanultatok.” Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így
folytatta: „Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. De ti az
életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt
nem tette. Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem
házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.” Jézus ezt válaszolta:
„Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való
vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.
Milyen
fontos újra meg újra tudatosítani magunkban, hogy kicsoda Jézus, és miért
mondja nekünk azt amit mond. A mai idézetben azokhoz beszél, akik elkezdtek
hinni benne. „Ha kitartotok
tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az
igazság szabaddá tesz benneteket.” De hallgatói
rákérdeztek: „Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem
szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?”A
dal és a zeneszerző képével élve: Az Atya, Jézus és a Szentlélek a zeneszerzők.
Egyedül ők tudják, hogy mit jelent élni, hogyan hangzik az élet eredeti dala.
Ha az ő nézőpontjukból tekintünk a világra, akkor talán mi is megláthatjuk azt,
hogy micsoda torz képek élnek bennünk az életről (a konzumizmus, az erősebb
győz, mások kihasználása, gyűlölet, kapzsiság, az önzés mindenféle formái, a
függőségek, élvezet hajszolás, stb.). Érdekes azonban, milyen módon reagál
hallgatósága. A benne hívőkhöz szólt, és ők a tyúkszemükre taposva érezték
magukat, fellobbant bennük az önvédelem: „Ábrahám
utódai vagyunk s nem szolgáltunk soha senkinek.” Érzékeny pontra
tapintott rá Jézus. Miért érzik azt, hogy védekezniük kell az Istennel szemben?
Érdemes átgondolnunk, vajon mi hogyan
reagálunk? Miben látjuk az életet, mennyire befolyásol minket családunk és
társadalmunk gondolkodása? Miért gondolom azt, hogy az Isten el akarja venni
tőlem az életet? Vajon melyikünk elképzelése torz: Istené vagy a miénk? Senki
sem mondhatja magáról, hogy tökéletesen tudja, mit jelent élni. Egyedül Isten
mutathatja meg nekünk az élet útját. És igencsak szükségünk van arra, hogy
Isten letisztítsa bennünk a téves gondolkodásunkat és szabaddá tegyen arra,
hogy úgy élhessünk, amint ő azt elgondolta. De vajon talál-e bennem annyi
alázatot, hogy megengedjem neki azt, hogy tanítson és megtisztítson? Hiszen
csak így találhatjuk meg igazi boldogságunkat.
Feladat a mai napra: Amikor valakire irritáltan reagálok, megállok és
átgondolom, hogy mi okozza ezt bennem? Esetleg lehet, hogy neki van igaza?