Jn 6,16 -21 (Jézus a vízen járva közeledik a bárkához)
Amikor
beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz, bárkába szálltak, és elindultak a
tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig
nem tért vissza hozzájuk. Erős szél támadt, s a tó háborgott. Amikor már
eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva
közeledik a bárkához. Megijedtek. De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne
féljetek!” Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott,
ahová tartottak.
Nagyon érdekes ez a történet. Amikor Jn 6-odik
fejezete arról beszél, hogy Jézus az élet kenyere, akkor ez a történet
véletlenül közbecsúszott? Azzal fejeztük be tegnapi elmélkedésünket, hogy Jézus
akarja, hogy az emberek higgyenek
benne, hogy Ő a mindenség királya, aki szereti népét és gondoskodik róla. Ő nem
azért jött, hogy földi királyuk legyen. Ez viszont nemcsak az emberekben, hanem
tanítványaiban is megütközést okozott. Hiszen tudjuk, hogy tanítványai is
remélték, hogy Jézus majd helyre fogja állítani a igazságot Izraelben, kiűzni a
Rómaiakat és újra felépíteni Dávid királyságát. János evangélista sok
szimbolikát használ. „Amikor
beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz, bárkába szálltak, és elindultak a
tó túlsó partjára,... Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza
hozzájuk.” A beesteledés, vagy
sötétség, nemcsak napszakaszt jelöl meg, hanem az illetők belső világát is. El
tudjuk magunknak képzelni, hogy a történtek után nagy vita támadhatott köztük,
és a körülmények, a vihar és a küzdelem, arról tanúskodnak, hogy az események
nagyon megbolygatták őket. Jézus nem volt velük, egyedül elmentek hajóval, amit
úgy is lehet érteni, hogy bensőleg is eltávolodtak Jézustól, esetleg
némelyiknek hite meg is ingott. De aztán látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.
Megijedtek. De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Föl akarták venni
a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak. Érdekes ez a jelenet. Amikor meglátják
Jézust, és meghallják a hangját (én vagyok – Isten jelenléte), azonnal
megoldódik a helyzet, és partot érnek, még pedig ott, ahová tartottak. Jézus a
vízen járva közeledik hozzájuk, amivel szintén jelt ad a tanítványoknak, hogy ő
nem csupán ember, hanem Isten is, itt valami földön túli dologról van szó. Ő
nem rémkép, nem vezeti félre az embereket, és nem kísérti meg őket, hanem azért
jött, hogy segítsen nekik, hogy életük igazi partot érjen, mégpedig azt a
partot, amit Isten előre meghatározott: az örök életet, a Jézussal való
közösséget. Csak egy dolog szükséges hozzá: a hit és a Jézus melletti döntés.
Feladat a mai napra: Ha
megpróbáltatáson megyek keresztül, fel akarok tekinteni Jézusra, és megújítom a
belé vetet hitemet: „Jézusom, bízom benned!”