XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. június 19., csütörtök

Június 19.



1Kor 3,16-17                     (Isten temploma vagyunk)

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

A mai napon átlépünk imádságunkban az Újszövetségbe. Teljesen új kép tárul fel előttünk. Szent Pál már nem egy szent sátor szükségességéről beszél, hanem arról, hogy mi magunk, saját testünk Isten szent temploma. Az újszövetség és az ószövetség között talán ez a legnagyobb különbség. Izrael népe számára a szent sátor, és később a Jeruzsálemi templom volt az a hely, ahol Isten jelen volt, ahova évente odazarándokoltak, hogy találkozzanak Vele. Jézus Krisztus egy egészen új dimenziót nyitott meg megtestesülése által. Maga az ember lett Isten lakhelye. Szent II. János Pál pápa ezt így fogalmazza meg: Mária a Megtestesülés misztériumában az Egyház eucharisztikus hitét is elővételezte. Amikor a látogatáskor méhében hordozta a megtestesült Igét, „tabernákulummá”, a történelem első „tabernákulumává” lett. (Ecclesia de Eucharistia c. enciklika. 55). A beavató szentségek által mindannyian Isten szent temploma lettünk: a keresztségben Isten gyermekeivé fogadott minket, a bérmálásban megadta nekünk Szent Lelkét, aki bennünk lakik, a szentáldozás által pedig mindannyian Isten szentélyeivé válunk, „tabernákulumokká”, mert magunkhoz vettük Jézus Krisztus szent testét és vérét. Vajon tudatában vagyok-e ennek a kiváltságos helyzetnek? Ha tehát imádkozni akarok, segíthet, ha egy szent helyre vonulok el, akár egy imasarokba, egy templomba vagy zarándokhelyre. De az is elegendő, ha egyszerűen becsukom a szemem, és saját testem templomában felfedezem a bennem jelen lévő Urat, aki már ott vár rám és találkozni akar velem. Visszavonulva a belső csöndbe, testem templomába, saját lelkem lesz a dicséret és tisztelet liturgiájának színtere, az Istennel való találkozás sátora. Kegyelmi állapotban pedig a „felhőoszlop” rajtam is nyugszik, Isten tapinthatóan jelen van, nem csak a magam számára, hanem mások számára is, hiszen mások is érzékelik, amikor Isten jelenvalóvá válik bennünk. Egész lényünket áthatja.
Feladat a mai napra: Ma az imádságban tudatosan elvonulok saját testem templomába, és a csöndben megnyílok a bennem lévő Isten jelenlétének.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma