Szám 11,4b.6.11-17 („veled együtt viselik a terhet” -
egymásnak segíteni a teherhordózásban)
Izrael fiai újra panaszkodtak, mondván: „Ki ad
nekünk húst enni? Most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem
látunk.” Amikor Mózes hallotta, hogy a nép panaszkodik, ki-ki a sátora
bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot;
így szólt hát Mózes az Úrhoz: „Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem
találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra
rakod? Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki
szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt,
arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak. Honnan vegyek húst, hogy
(enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni! Egyedül
nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra is így akarsz velem
bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább
nyomorúságomat!” Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei
közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és
vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.
Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s
rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé
egyedül viselned.
Mózes a nép
vezére, Isten választotta, Isten prófétája. Azonban nem egy „szuperman”, vagy
hős, aki képes egyedül mindent végbevinni. A mai idézetben nagyon is emberként
mutatkozik meg. A népet a pusztán át vezetni az ígéret földjére nem egy könnyű feladat,
nem csupán hálával jár a nép részéről. Sőt sok pillanatban a nép lázadozik
Isten ellen és panaszkodik Mózesnél. Ezért Mózes tehernek érzi a nép vezetését.
A mai idézetben halljuk, hogyan önti ki Mózes a szívét Isten előtt. „Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz
nekem.” Vajon nem állnak-e közel hozzánk Mózes szavai? Nem ismerős
számunkra panasza? Hányszor talán mi is imádságban hasonlóan fohászkodtunk
Istenhez: „Már nem bírom, túl nehéz. Segíts nekem!” Biztos nekünk is nyújtott
segítséget a probléma megoldásához, mint Mózesnek. A mai imádságban gondoljunk
át, mikor vannak a családban olyan helyzetek, amikor egymásnak kellene
segítenünk a teherhordózásban, és hogyan kezeljük őket. Lehet, hogy az édesanya
sokszor érzi, hogy egyedül kell neki hordozni sok dolgot, rá marad sok feladat,
pl. a házi munka, a gyerekek gondozása, nevelése. Az édesapa is azt érezheti,
hogy egyedül van hagyva a család ellátásával. Vagy a közösségben sok mindent
egy emberre hagynak. Fontos, hogy kiöntjük a szívünket Istennek, amikor
túlterhelve érezzük magunkat, elmondjuk neki, mi számunkra nehéz. Azonban nem azt
fogja kívánni tőlünk, hogy hősiesen viseljük egyedül az egész terhet, hanem,
hogy vonjuk be a többieket is a teherhordózásba. Azért élünk egy tető alatt,
tartozunk egy családhoz, egy közösséghez, hogy egymásnak is segítsünk a
feladatok végrehajtásában, együtt hordózzuk a terheket. Kérjük a Szentlélektől,
hogy mindig adjon új megoldásokat és segítsen olyan légkört teremteni a
családban, ahol lehetséges a közös megbeszélés.
Feladat a mai napra: A családban beszéljük meg, hogyan érzi
mindenki magát a közös feladatok elintézésében.