XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. június 28., szombat

Június 28.



Zsolt 127 és 128               (Isten áldásával élni egy tető alatt)
Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte. Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.
Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni. Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!

Mai imádságban ízlelgethetjük a zsoltár szavait, és megpróbálhatjuk saját családunkra vonatkoztatni. Ha visszagondolunk az utolsó időszakra, mit akartunk elérni, milyen céljaink voltak? Talán nem zajlott nálunk konkrét építkezés, de átvett értelemben esetleg valamit fel akartunk építeni, teremteni, létre hozni azokkal, akikkel egy tető alatt élünk. Mi volt ez? Mennyire vontuk be Istent ebbe a tervezésbe, ennek megvalósításba? Látjuk-e, hogyan segített Isten, és mennyire volt Ő az, aki minden áldásával kísért? Mi volt az, ami talán nem annyira sikerült, mert nem számítottunk Istennel? Továbbá elmélkedjünk azon, hogyan őrizte meg Isten életünket, családunkat, közösségünket ebben a (tan-)évben. Mitől óvta meg a családot? Biztos voltak nehézségek, betegségek, kihívások is, de hogyan kísért bennünket ezeken keresztül? Fejezzük ki hálaadásunk mindezért, de nem utolsó sorban azokért az ajándékokért és gyümölcsökért is, amelyekkel megáldotta családunkat.
Feladat a mai napra: Hálát adok Istennek a családomért és azokért a gyümölcsökért, amit a családom által kaptam tőle ebben az évben.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma