XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. augusztus 20., szerda

Augusztus 20.



Zsolt 103,6-10                   (Igazságos tetteket visz végbe az Úr)
Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.
Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak.
Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.

Ezekben a versekben Dávid rámutat Isten igazságosságára. Miből áll Isten igazságossága? Először, hogy Isten nem marad rejtélyben: „Nem titokban beszéltem, nem valami sötét zugában a földnek. Nem azt mondtam Jákob nemzetségének: A zűrzavarban keressetek! Én, az Úr az igazságot mondom, és az igazat hirdetem nektek.” (Iz 45,19). Tetteit, igéit kinyilvánította Mózesnek és Izrael fiainak, a vezetőknek és az egész népnek. Nemcsak kiváltságos embereknek, hanem mindenkinek: Olyan szívet adott nekik, „hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükből hozzám térnek” (Jer 24,7). Tehát Isten mindent megadott nekünk ahhoz, hogy megismerhessük őt. De milyennek ismerjük meg az Istent? Ha megnézzük, ki-ki milyennek ismeri az Istent, akkor azt láthatjuk, hogy az nagyon különböző tud lenni. Dávid rámutat Isten valódi lényére: Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Ez ennek a zsoltárnak a központi üzenete. Isten irgalmas. Istenképünk sokszor a szüleinkkel szerzett tapasztalatokból tevődik össze, szüleink képét vetítjük ki tudattalanul az Istenre, hisz minden gyermek számára az Isten először olyan, mint a szülei. Később azonban tovább kell, hogy fejlődjön az Istenképünk, hiszen amennyire megismerjük szüleink negatív oldalát, nem mondhatjuk azt, hogy Isten épp olyan mint ők. Hiszen pont ebből erednek a hamis istenképek: Isten, aki haragtartó, rágalmazó, újjal mutogató, magas elvárásokat szabó, követelő, manipuláló, könyörgő, kunyeráló, vagy érzéketlen és diktatórikus..., de ez nem az Isten igazi arca! Sokszor félünk az Istennel találkozni, mert ilyen képek rejtőznek bennünk. Fontos, hogy mindig újra olvasgassuk a zsoltár szavait, és tudatosítsuk magunkban: Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
Feladat a mai napra: Milyen képem van az Istenről? Mennyiben rejlenek benne olyan képek, amelyek inkább a szüleimre hasonlítanak? Keresem a párbeszédet Istennel, kérem és engedem, hogy megmutassa nekem, ki Ő.