2Kor 3-6 (Az Atya szerelmeslevelei vagyunk)
Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva.
Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele
vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is
kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból
ered. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a
saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá,
hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű
öl, a lélek pedig éltet.
Gyönyörű és nagyon is
valóságos, amiről Szent Pál beszél. Krisztus levele vagyunk. És arra vagyunk
hívva, hogy valóban azok legyünk. Mennyire fontosak számunkra a levelek. Régen,
még a számítógépes korszak előtt, milyen nagy dolog volt, levelet kapni.
Persze, nem a reklámlevelekre, és nem is a számlákra gondolok, hanem amikor egy
barátunk, rokonunk, saját kezével írt nekünk. A kapcsolattartásnak nagyon
sokáig ez volt az egyetlen módja, amikor nagy távolság választott el minket
egymástól. Milyen izgalmas volt levelet kapni attól a személytől, akit szívünk
mélyén szeretünk, akiben szerelmesek vagyunk, s akiről tudjuk, hogy szeret
minket. Csak úgy ittuk a sorait. Saját kezével írt sorait szinte ereklyékként
tettük el egy speciális dobozba, megőriztük, mert sokkal többet jelentettek
nekünk; nem csak szavak voltak, hanem maga a személy is jelenvalóvá vált
számunkra. A mai számítógépes, internetes világban már nagyon más lett ez.
Mégis, a szívünk mélyén értékelni tudjuk a személyes leveleket, melyek által
kifejeződik a szeretet, az odafigyelés, az értékelés. Ilyen fajta levél az a
személy, aki Istennel mély kapcsolatban él. A Mennyei Atya szerelmeslevelei
vagyunk a világ, a környezetünk számára. Ha körültekintünk, a környezetünkben
is találhatunk olyan embereket, akik számunkra ilyen szerelmes levele az
Atyának. Jó a közelükben lenni. Őszinte elfogadást, szeretetet, érdeklődést
kapunk tőlük, tekintetük „igazi szeretetet” tükröz. Jól esik, megpihenni a
tekintetükben. Ugyanakkor igazságot és egyenességet is tanúsítanak, nincs
bennük hamisság, kétértelműség, képmutatás. Tekintetük szívük tisztaságát
tükrözi. Titkuk az Atyával való mély egység. „Aki engem látott, az Atyát is látta,” mondja Jézus magáról, de
hozzáfűzi: „Aki hisz bennem, ugyanazokat
a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is
végbevisz, mert az Atyához megyek.” (Jn 14,9.12). Mindannyian lehetünk a
Mennyei Atyának ilyen szerelmes levelei az emberiség számára.
Feladat a mai napra: Megpróbálok igazi elfogadással lenni azok iránt,
akikkel ma találkozom.