Jel 21,5-7; 22,17 (Isten szüntelenül ad az élet forrásának a vizéből)
Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek
mindent!” Majd hozzám fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.”
Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a
vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből. Ez lesz a győztes
öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. ... A Lélek és a menyasszony
mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki
kívánja az élet vizét, ingyen vegye.
A bibliai utolsó
könyvben, a Jelenések könyvének a végén megint elhangzik e meghívás: „Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet
vizét, ingyen vegye.” Gondolhatnánk, hogy a mennyországban, az idő
teljességében már megszűnt volna minden szomjúság. Ám miért jelenik meg kétszer
is a Jelenések könyvében az Új Jeruzsálemmel kapcsolatban? Talán azért, mert az
idők végén sem szűnik meg az Isten utáni szomjúságunk? Ha Istenre, az ö
szeretetére vagyunk teremtve, akkor az élet végén, vagyis az új életben, az örök
életben, a mennyországban nem fogunk más csinálni, mint állandóan ebben a vele
való szeretet kapcsolatban élni. Akkor már nem fogjuk unni vagy belefáradni
abba, hogy mindig újra elfogadjuk az élet
forrásának a vizét. Akkor végre megértjük, mit jelent az, hogy Isten az
örök újdonság, hogy „gazdagsága és szépsége kimeríthetetlen. Ő mindig fiatal,
és az újdonság szüntelen forrása.” (Ferenc
pápa, Evangelii Gaudium 11). Engedjük,
hogy Isten a maga újdonságával ma
megújítsa életünket, családunkat és
közösségünket, és megújítsa a Jézus Krisztussal való személyes találkozásunkat
is, Ferenc pápa meghívása szerint: „Meghívok minden keresztényt – éljen bárhol
és bármilyen helyzetben –, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus
Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy ő találkozzon vele, hogy
mindennap szünet nélkül keresi őt. Nincs olyan ok, amiért valaki azt
gondolhatná, hogy ez a meghívás nem neki szól, … . Aki kockáztat, azt az Úr nem
csapja be, és ha valaki csak egy apró lépést tesz is Jézus felé, felfedezi,
hogy ő már tárt karokkal várja érkezését. Itt van a perc, hogy azt mondjuk
Jézus Krisztusnak: „Uram, hagytam rászedni magam, ezerféleképpen menekültem
szereteted elől, de most újra itt vagyok, hogy megújítsam szövetségemet veled.
Szükségem van rád. Fogadj vissza újra, Uram, fogadj ismét megváltó karjaidba.”
(Ferenc pápa, EG 3)
Feladat a mai napra: Megfogalmazom, miben szeretném, ha Jézus megújítaná életemet, és kérem, hogy a
Szentlélek adja meg nekem a belső megújuláshoz szükséges nyitottságot.