XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 23., hétfő

Március 23



Jn 12,24-28                   (Jézus megküzd az Atya akaratáért)

Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.”

Jézus, az utolsó vacsora után tanítványaival a Getsemáni kertbe vonult imádkozni. Tudjuk, hogy Jézus nagyon gyötrődött az előtte álló passió miatt, vért is verítékezett, ami borzalmas belső szorongásra utal. De kitudta mondani: Atyám, „ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd” (Lk 22,42). Jézus elénk éli azt, amit korábban tanított: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz... Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” (Jn12,24.26) „A másik emberrel együtt szenvedni, másokért szenvedni; szenvedni az igazságért és az igazságosságért; szenvedni szeretetből, s azért, hogy igazán szerető ember lehessek – ezek az emberiesség alapvető elemei, melynek eltüntetése magát az embert semmisítené meg.” – mondja a Szentatya. „De képesek vagyunk mi erre? Elég fontos a másik ember ahhoz, hogy miatta én magam szenvedő emberré váljak? Elég fontos számomra az igazság, hogy érdemes legyen érte szenvednem? És van olyan nagy a szeretet ígérete, hogy igazolja önmagam elajándékozását? Az igazságért való szenvedés képessége az emberiesség mértéke. De a szenvedőképesség a remény módjától és mértékétől függ, melyet magunkban hordozunk és amelyre építünk.” (Spe Salvi 39) Mit jelent saját életemben elfogadni az Atya akaratát? Milyen szenvedéssel kell szembesülnöm? Jézus példájából erőt meríthetünk arra, hogy tudatosan döntsünk az Atya akarata – a szeretet – mellett.

2. Stáció: Jézus megküzd a Getsemáni kertben az Atya akaratáért.
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. - „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz... Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” – (itt saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat, s hogy mit jelent számunkra konkrét élethelyzetünkben kimondani azt, hogy „Atyám, legyen meg a te akaratod!” Kérjük az ő segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség... . Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam.

Feladat a mai napra:  Amikor egy nehezebb helyzeten megyek keresztül, megkérdezem magamtól: miért is jöttem ebbe a helyzetbe? És van-e olyan nagy a szeretet ígérete, hogy igazolja önmagam elajándékozását? Atyám, szeretni akarok! Legyen meg a te akaratod!