XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 24., kedd

Március 24.



Jn 19,12-12                                        (Jézust halálra ítélik)

Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, a királyotok!” De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus életének utolsó szakaszában az egyik legnehezebb pillanat az lehetett, amikor  sok ember ellene fordult, aki előtte követte őt. Kezdve Júdással, aki a saját tanítványa volt és a végén elárulta őt, aztán a tömeg, akik közül biztosan sokan hallgatták őt, talán meg is gyógyultak általa, de akkor a vezetőikre hallgattak, és nem mertek kiállni a saját meggyőződésük mellett, úgy mint Pilátus, aki először azon volt, hogy szabadon bocsássa, mert ártatlannak ítélte Jézust, a nép nyomására azonban kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék. A mi életünkben is nagy szerepet játszik embertársaink véleménye és a saját meggyőződésünk. Állandó akció és reakció teszi ki életünket. Egymásra reagálunk, arra, amit mondanak, ahogyan vélekednek, amit cselekszenek; sokszor megakarjuk magunkat védeni a másik ellen, vagy helyes fénybe állítani magunkat mások előtt. Jézus magatartása rendkívüli és nagyon tanulságos. Megfigyelhetjük, hogy az egész passió alatt nem reagál a vádakra, hamis tanúságokra, de még az igazságtalan ítélet és a kegyetlen bánásmód ellen sem. Engedi, hogy megtörténjék vele. De hogyan engedheti ezt meg? Már feladott volna mindent? Beletörődött volna a sorsába? Jézus belső szabadsággal éli meg mindezt, mert tudja, hogy az ő értéke és méltósága nem a másik ember véleményétől függ, hanem egyedül a Mennyei Atyától. Nem bonyolódik bele az érzelmekbe, hanem visszaveszi magát, és inkább arra tekint, hogy Pilátusnak, a katonáknak, a síró asszonyoknak, a kiáltozó népnek stb. mire volna szüksége. Mélységesen látta azt, hogy nekik nem gyűlölködő, haragos, bosszút álló reakcióra van szükségük, hanem szeretetre, a végtelen, mindent felülmúló szeretet jelére. A szeretet bölcsességével, irgalommal, igazságossággal felel, mert tudja, hogy csak a szeretet győzheti le a gonoszt. A Szentatya így ír: “Éppen ott torkollik ürességbe az emberek élete, ahol a szenvedés elkerülése érdekében igyekeznek magukat megkímélni mindattól, ami szenvedést okozhat, ahol ki akarnak bújni az igazság, a szeretet és a jóság szolgálata által megkívánt, minden fáradság és fájdalom elviselése alól. Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözítheti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.” (Spe Salvi 37) Ma a szelídség mellett akarok dönteni és kérem: “Uram, mutasd meg nekem a te hatalmadat! Jöjj segítségemre és ments meg, hogy gyöngeségemben a te erőd minden nép előtt megnyilvánuljon és megdicsőüljön.” (Spe Salvi 37)


3. Stáció: Jézust halálra ítélik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. – „„Nézzétek, a királyotok!” De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.”  – (saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat: mit jelentenek számunkra más emberek véleménye, elítéltnek lenni, azok ellenünk fordulása, akik az előbb még mellettünk álltak. Kérjük Jézus segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség... . Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam.

Feladat a mai napra:  Ma az emberekkel való kommunikációra figyelek. Hogyan beszélgetek másokkal, hogyan reagálok nehezebb szituációkban? Törekszem a szelídség, az irgalom, a kiengesztelődés gesztusára.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma