XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 24., vasárnap

Május 24.



 ApCsel 2,1-11; 1Kor 12,3b-7.12-13; Jn 20,19-23

Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

A Balatonnál szeretem a vitorlás hajókat szemlélni. Milyen messzire jut egy vitorlás hajó, ha nincsen szél? Egy centire sem. Ha azonban erős szél fúj, akkor nagyon messzire halad. Életünket ilyen vitorlás hajóhoz hasonlíthatjuk. Úton vagyunk a világ nagy tengerén azzal a céllal, hogy hajónk elérje az örök kikötőt és megérkezzen a mennyi Atyánál. Ahhoz azonban szélre van szükségünk. Olyan szélre, ami pünkösdkor eltöltötte az apostolokat: A Szentlélek zúgására. „Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna. … Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek.” Mit várunk idén pünkösdkor, amikor újra kérjük, hogy jöjjön el a Szentlélek? Mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy a Szentlélek belefújjon életünkbe és mozgásba hozza életünk hajóját és az Egyház hajóját? Hagyjuk-e, hogy ő vezesse életünket oda, ahova akarja? A Szentlélek jó előre akarja hajtani életünket, bár jóllehet, mi már óvatosságból leeresztettük a horgonyt, mert inkább a megszokott mederben szeretünk maradni. A mai evangéliumban úgy látszik, hogy Jézus feltámadása után az apostolok és tanítványok sem akartak sehova indulni, inkább egy helyen, jól bezárt ajtók mögött tartózkodtak. Jézus azonban nem hagyta őket e mozdulatlanságban. Küldetésükre emlékeztette őket, amikor megjelent nekik: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” És nem csak ezt: „E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: 'Vegyétek a Szentlelket!'” Mert Jézus tudta, hogy csak a Szentlélek erejében lesznek képesek keresztény hivatásukat megélni és tanúságot tenni róla. „Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam!” (Jn 15,26.27) Pünkösd napján tehát eljött hozzájuk a Szentlélek, és olyan erővel töltötte el őket, hogy végre elindultak az emberekhez és hirdették Isten csodás tetteit. A Szentlélek különösen belső szabadsággal ajándékozta meg az apostolokat, félelmüket elfújta, hogy bátorsággal fordulhassanak a különböző népekből származó férfiak felé. A Lélek zúgása mindenekelőtt belső változást vitt végbe az apostolokban. És ezzel nagyon messzire jutottak, egyesek az akkori világ végéig, mások azonban Jeruzsálemben maradtak, de mindannyian bizonyára eljutott a Mennyországba. Vajon hova juthat életünk hajója, ha hagyjuk, hogy a Szentlélek ráfújon vitorláinkra? Csak a Szentlélek vezetésével lehet igazán szép keresztény életünk. Így pünkösd nem marad egy egyszeri esemény a múltban, hanem mindennapi tapasztalattá válik. Jöjj el, Szentlélek, viharos szél, és járd át életemet!
Feladat a hétre: Figyelek a Szentlélek indíttatásaira és arra, milyen lehetőséget ad nekem, hogy tanúságot tegyek róla.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma