XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 4., péntek

Március 4.



ApCsel 5,1-9
Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt.
Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte: „Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, annyiért” - válaszolta. Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét?

Az első keresztény közösségben voltak, akik vagyonukat szabadon eladták, és az eladási árat odaadták a apostoloknak, hogy ezzel támogassák a közösséget és az apostoli munkát. Ananías és Szafira is követni akarták ezt a példát. Eredetileg nagyon nemes szándék volt, de bűnné lett, mert nem teljes őszinteséggel tették. Cselekvésükben nem az volt a rossz, hogy nem az teljes eladási árat adták oda Péternek, hanem hogy úgy tettek, mintha az egész összeg lett volna. Nem a teljes igazságot mondták. Egy féligazság is hazugság. Miért hazudtak? Talán azért, mert jónak akartak tűnni a közösség előtt. Ha nyilvánosan mondanánk, hogy inkább egy részt magunknak megtartunk, mit gondolnának rólunk a közösség többi tagjai? Már nem néznének jó keresztényeknek. És ki fogja észrevenni, ha nem adjuk oda az egész összeget? Számukra kisebb bajnak bizonyult, hogy eltitkolják az igazságot. Ebben az eseményben beigazolódott a közmondás, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. És az is, amit a Bölcsesség könyve ír: „Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket” (Bölcs 1,11). De nem mindig olyan gyorsan kerül napvilágra a hazugság, és sokszor főleg az illetőnek nem tűnik fel, hogy az, amit mond, hazugság. Nehezen látják át saját hazugságukat (vö. Jn 8,31-47) . Azzal ámítjuk önmagunkat, hogy a hazugság igazság. A hazugság nem a hét főbűn egyike, de mégis nagyon rossz bűn. Megsebzi az Istennel és az emberekkel való kapcsolatokat. Elveszi a szeretetet lelkünkből, ezért megöli a lelket. Isten igéje pedig mindig az igazságba helyez bennünket. Magunktól nem nagyon tudjuk felismerni az igazságot, hazugság-igazság között különbséget tenni. Engedjük ma újra, hogy Isten megvilágosítsa szívünk szándékait igéjén keresztül.

Feladat a mai napra: Figyelek a számra, szavaimra. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.” (Ef 4,29)
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este:Visszatekintés a napra: Miről beszéltem a mai napon? Próbáltam valamit szépítgetni saját javamra? „A te igazságodat keresem, Uram!”

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma