XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 14., csütörtök

Július 14.



Lk 19,1-10                (azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett)
Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négy annyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Ma újra lehetünk szemtanúi annak a gyönyörű találkozásnak a két gazdag ember között. Igen, minden kettő gazdag volt, azonban más volt a kincse. Jézus kincse volt az Atya szeretete. Az Atya szeretetből élt, és ez a szeretet sürgette, hogy visszavigye minden embert az Atyához. Mert ebben az Atya szeretetében élve tudta, hogy mennyire az Atya számára minden egyik gyermeke egy drága kincs. Ezért úgy tekintett magára, mint az, aki megkeresi az elveszett kincseket: „Az ember fia azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett”. A másik gazdasága pedig a vagyona volt. Zakeus szerezte magának sok pénzt és egy jó pozícióját – tisztességtelen eszközökkel is - : tehetős ember, a vámosok feje. Ott volt a kincse – és a szíve, mert „ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Hiszen az ember szíve nem maradhat üresen, kincs nélkül. Mert így van teremtve az szívünk, szeretetre van teremtve. Csak a kérdés, hol keressük a szeretetet és melyik kinccsel próbálkozunk tölteni szívünk szeretet utáni vágyat. Gazdagsága által Zakeus kereste az emberek elismerését, tekintélyét, akarta, hogy nagynak tekintsék, nem kicsinek. Szíve mélységében azonban nyugtalanul, szomjas maradt. Valami mozgatta meg, hogy lássa, hogy ki az a Jézus. És a Jézussal való találkozásban megtalálta ezt, amire annyira vágyakozott szíve: valaki szeretettel fölnézett, valaki személyesen, nevén szólította, és valaki nála - egy bűnösnél! - megszállni akár. És ebben, Jézus gesztusaiban felismerte Isten iránta mely szeretetét. Akkor könnyű egy 'kincscsere', Zakeus képes el tudja engedni az addig kincseit, már nincs szüksége rájuk. Jézus ma velünk is akar újra találkozni, nálunk megszállni. Milyen fajta  kincset jelent számunkra a vele való kapcsolat, barátság? Hogyan tapasztaljuk a mindennapi életünkben az Ő nekünk nagyra becsülő szeretetét?
Feladat a mai napra: Beszélek Jézussal arról, hogy van-e valaki, akit „bűnösnek” nézek,  akivel nem akarok találkozni vagy elkerülöm a vele való találkozást. Hogyan látja Jézus őt? Mire hív engem?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma