XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 21., csütörtök

Július 21.



1Kor 4,1-7    (Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! )
Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől. Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

Az első olvasás után úgy tűnhet, hogy a mai idézet ellentmondásban állna a tegnapival. Tegnap Pál megtalálta dicserő szavakat Filippiéi hívőknek, ma pedig arra figyelmeztet, hogy csak Isten adja meg nekünk a dicséretet. „Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.” Azonban nem ellentmondásról van szó, hanem arra a kérdésre ad választ, hogy melyik az dicséretnek a helyes mértéke. Ne többet annál, ami írva van! És mit jelent ez a „nem többet” Pál számára? Tapasztalata az, hogy rosszul is lehet használni a dicséretet. Pl. a közösségi frakciózáshoz vezethet, ha emberekkel dicsekednek, ahogyan ezt történt a Korintusi közösségben (az egyikek Pállal, a másikak pedig Apollóval), vagy ha valaki saját magában büszkélkedik, és ezzel helyezi magát a másik felől. Ezért arra inti Pál a korintusiakat: Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására!”, és „senki se dicsekedjék tehát emberekkel. (1 Kor 3,21) Nem szabad abból élnünk, amit mások mondanak rólunk, vagy az ő dicséretükből, hanem abból, amit Isten mond rólunk, és  hogyan ítéli meg minket. Az Isten irántunk való becsüléséből fakad, hogy helyesen értékeljük és becsüljük magunkat. Ez pedig messze áll egy túlzott öndicsérettől, amely árt. „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék; mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.” (2 Kor 10,18) A másik pedig amire Pál figyelmezteti azt, hogy minden Isten ajándéka, adománya, az is, amivel szoktunk dicsekednünk. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” Ahelyett, hogy  a kapott kincseinkkel nagyzolunk, adjunk hálát Istennek érte, és szolgáljunk velük az embertársaink. Mert a lelki adományok, a szolgálatok, a tehetségek különfélék, „de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (vö. 1Kor 12,4-7) Legyen nekünk is Pálhoz hasonló kívánságunk: „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait.”
Feladat a mai napra: Határozom, hogyan akarom szolgálni a mai napon embertársaimnak egy konkrét adottságommal.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma