Jn 12,23-28 (Megrendült a lelkem. Mit is
mondjak?)
Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor
megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a
földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti
életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az
örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a
szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem.
Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből:
„Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.”
Ha Jézus életére tekintünk, megtaláljuk azokat a pillanatokat,
eseményeket, amelyekről azt mondanánk, hogy Jézus számára ezek
krízishelyzeteket jelentettek? Mivel Jézus igazi ember is volt, nem spórolhatta
meg ezeket a nehéz helyzetek, amelyeket minden ember átél. Gondoljunk csak a
serdülő Jézusra, aki kezdett önállóvá válni a szüleitől és 12 évesen egyedül
marad anélkül, hogy értesítést adott volna a szüleinek, a Jeruzsálemi
templomban. A szüleivel való konfliktus sem marad ki tehát életéből. De ebben
rejlett az a szükséges lépés, hogy Jézus fejlődjön az Atyával való
kapcsolatában. A konfliktus helyzetben nem csak a nehézséget kell látni, hanem
főleg a benne elrejtett kincset, amely a fejlődéshez vezet, vagy egy nagyobb,
számunkra jobb helyzethez. „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el,
egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” Jézus ezzel a példával
megpróbálja megértetni életét és odaadásának az értelmét. Csak akkor van
értelme szabadon odaadni az életet, ha a halállal nem csupán befejeződik. A
búzaszem hasonlata azt fejezi ki, hogy a halálon keresztül létrejön és
megmutatkozik egy új, bőségesebb élet. Egy búzamag hull a földbe és elpusztul,
de ebből egy búzakalász keletkezik sok búzamaggal. Az emberi életben is
hasonlóan történik, ha valamit magunktól adunk, az nem csak veszteséggel jár,
hanem nyereséggel is. Igaz, hogy sokszor nehezen hisszük el ezt, mivel még nem
látjuk vagy tapasztaljuk a sok termést, a nagyobb kincset. Jézus azonban
arra hív meg minket, hogy a földi kincseket cseréljük el egy nagyobb kincsért.
Aki kevésbé szereti életét „ebben
a világban, az megmenti az örök életre.” Jézus nem csupán kínálta ezt
nekünk, hanem ő maga előttünk járta a búzamagnak az útját, és testében
tapasztalta annak a lépésnek a küzdelmét, a nehézségét. „Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az
órától?” Jézus azonban nem hallgatott érzéseire, félelemére. Az Atyára
bízta életét, abban a kincsben is bízva, amely elrejtezik az életodaadásban és
a halálban. Köszönöm Jézus, hogy értem vállaltad a halált, hogy nekem örök
életem legyen. Köszönöm, hogy döntöttél a nagyobb kincs mellett, az én örök
életem mellett, ahogy sok más ember örök élete mellett is. Mutasd meg, milyen
kincsek rejteznek abban, hogy ha másokért adom életemet a mindennapi élet mind
nagy és kis dolgaiban egyaránt.
Feladat a mai napra: Egy családtagomért hozok a mai napon valamilyen
áldozatot.