XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 29., péntek

Július 29.



Jn 12,23-28                       (Megrendült a lelkem. Mit is mondjak?)
Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.”

Ha Jézus életére tekintünk, megtaláljuk azokat a pillanatokat, eseményeket, amelyekről azt mondanánk, hogy Jézus számára ezek krízishelyzeteket jelentettek? Mivel Jézus igazi ember is volt, nem spórolhatta meg ezeket a nehéz helyzetek, amelyeket minden ember átél. Gondoljunk csak a serdülő Jézusra, aki kezdett önállóvá válni a szüleitől és 12 évesen egyedül marad anélkül, hogy értesítést adott volna a szüleinek, a Jeruzsálemi templomban. A szüleivel való konfliktus sem marad ki tehát életéből. De ebben rejlett az a szükséges lépés, hogy Jézus fejlődjön az Atyával való kapcsolatában. A konfliktus helyzetben nem csak a nehézséget kell látni, hanem főleg a benne elrejtett kincset, amely a fejlődéshez vezet, vagy egy nagyobb, számunkra jobb helyzethez. „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” Jézus ezzel a példával megpróbálja megértetni életét és odaadásának az értelmét. Csak akkor van értelme szabadon odaadni az életet, ha a halállal nem csupán befejeződik. A búzaszem hasonlata azt fejezi ki, hogy a halálon keresztül létrejön és megmutatkozik egy új, bőségesebb élet. Egy búzamag hull a földbe és elpusztul, de ebből egy búzakalász keletkezik sok búzamaggal. Az emberi életben is hasonlóan történik, ha valamit magunktól adunk, az nem csak veszteséggel jár, hanem nyereséggel is. Igaz, hogy sokszor nehezen hisszük el ezt, mivel még nem látjuk vagy tapasztaljuk a sok termést, a nagyobb kincset. Jézus azonban arra hív meg minket, hogy a földi kincseket cseréljük el egy nagyobb kincsért. Aki kevésbé szereti életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.” Jézus nem csupán kínálta ezt nekünk, hanem ő maga előttünk járta a búzamagnak az útját, és testében tapasztalta annak a lépésnek a küzdelmét, a nehézségét. „Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától?” Jézus azonban nem hallgatott érzéseire, félelemére. Az Atyára bízta életét, abban a kincsben is bízva, amely elrejtezik az életodaadásban és a halálban. Köszönöm Jézus, hogy értem vállaltad a halált, hogy nekem örök életem legyen. Köszönöm, hogy döntöttél a nagyobb kincs mellett, az én örök életem mellett, ahogy sok más ember örök élete mellett is. Mutasd meg, milyen kincsek rejteznek abban, hogy ha másokért adom életemet a mindennapi élet mind nagy és kis dolgaiban egyaránt.
Feladat a mai napra: Egy családtagomért hozok a mai napon valamilyen áldozatot.