XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 3., vasárnap

Július 3.



Iz 66, 10-14c; Gal 6, 14-18; Lk 10, 1-12. 17-20
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!

A labdarúgó Európa-bajnokságon minden meccs után örül a győztes csapat, de örülnek azok is, akik nem játszanak, csak szurkolnak honfitársaiknak vagy a kedvenc csapatuknak a lelátókon vagy a TV képernyője előtt. A mai vasárnapi olvasmányokban szintén az örömről hallunk. Milyen örömről van itt szó? A tanítványoknak sikerélményük volt. Jézus missziós útra küldte őket. Útjuk során megtapasztalhatták Isten erejét és hatalmát: „A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. ,'Uram -- mondták --, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.'” Jézus nem akarja elvenni a tanítványok örömét! Ugyanakkor felhívja a figyelmüket arra, hogy más okuk is van az örömre: „Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” Fontosabb, hogy Isten ismeri őket, hogy Isten kiválasztottai, hogy Istentől kapták hatalmukat. Jézus azt akarja, hogy tanítványai örömének forrása az legyen, ami örök. Amit Isten tesz általunk, ahogy velünk munkálkodik, az legyen számunkra az örömünk oka. Ahhoz, hogy örömünk okát meglássuk, nyitott szívvel kell látnunk az eseményeket. Az Ószövetségben a próféták segítettek abban, hogy az emberek jól lássák azokat az eseményeket, amiket Isten tett Izrael népével. A mai olvasmányban Izajás próféta azzal vigasztalja a babiloni fogságból hazatért népet, hogy az öröm és a béke visszatér a városba, mert Isten nem feledkezett meg róluk, hiszen az apa és az anya szeretetével tekint rájuk. „Amint az anya vigasztalja gyermekét, úgy vigasztallak én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást. Ennek láttán örülni fog szívetek.” Isten a nehéz helyzetekben is ad reményt, aminek örülhetünk.  Szent Pál apostol számára az öröm oka nem más, mint maga Krisztus és az Ő keresztje. Azt tapasztalta, hogy a nehézség, illetve a kereszt és az öröm nem zárja ki egymást: „mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők” (2 Kor 6,10). Az élet viszontagságaiban szent Pálnak biztos támpontja van: neve föl van jegyezve a mennyben. Ma megkérdezhetjük magunkat: Mi az örömünk oka? Miért örülünk? Fontos, hogy tudjunk örülni az élet apró dolgainak. A sikereinknek is örülhetünk, a dicséretnek is, de ne felejtsük el, hogy van nagyobb oka is az örömünknek: az, hogy Isten velünk van, hogy gondoskodik rólunk, hogy ismeri nevünket és van hely számunkra a szívében.
Feladat a mai napra: Megfigyelem Isten gondoskodó szeretetének jeleit az életemben. Nehézségek esetén megpróbálom felismerni azt, amiért ilyenkor is okom van az örömre.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma