XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 30., szombat

Július 30.


2Kor 12,5-10                     (Az erő a gyöngeségben nyilvánul meg)
Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall. De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte:  „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Nemrég egy prédikációban arra buzdította a pap a hallgatóságát, hogy menjenek akkor is gyónni, ha újra ugyanazt fogják elmondani. Megindítónak tartottam ezt a buzdítást, mert kinek nem fut át ez a gondolat a fején: „miért menjek gyónni, ha mindig csak ugyanazokat a bűnöket fogom felsorolni?” Nem könnyű számunkra gyöngeségeinket beismerni, sokszor magunk előtt sem, és még nehezebb mások előtt. Az élet bölcsességéhez azonban hozzátartozik, hogy tanuljunk jól bánni magunkkal, amikor gyöngék vagyunk. „Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”, állítja Pál apostol a korintusiaknak írt levelében. De ha kiszakítjuk ezt a mondatot összefüggéséből, magától nem lesz érthető. Aki gyönge az gyönge, és nem erős. Vajon mitől lehetne valaki erős, ha gyönge? A kulcsszó itt az elfogadás és a befogadás. A korintusiaknak írt levéléből kiderül, ahogyan Szent Pál küzd ezzel a tövissel, amit erősen érez testében. (Az exegéták eddig nem tudták megállapítani, mit jelent ez a tövis, de valószínűleg egy visszaforduló kísértést, amely Pál gyönge pontjára céloz). Ettől a gyöngeségtől Pál szeretne szabadulni. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle”. Az Úr pedig nem szabadította meg, hanem az elfogadás útját mutatta meg neki: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ilyen módon kincsként is tekinthetjük gyengeségeinket. Kincsekké válnak, ha elfogadjuk és engedjük, hogy Krisztus ereje költözzön belénk. Gyöngeségeinkben forduljunk bátran újra és újra Jézushoz, ahogyan Pál tette ezt, addig, ameddig nem válaszol személyesen, akkor is, ha többször, mint háromszor kell kérni.
Feladat a mai napra: Ha gyöngének érzem magamat a mai napon, többször azt mondom Jézusnak: „Elég a te kegyelmed, áldj meg gyöngeségemben!”

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma