1 Jn 4,7-11 (valóban akkor leszünk boldogok, ha belépünk az
adás, az önzetlen szeretet isteni logikájába)
7Szeretteim, szeressük
egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való
és ismeri Istent. 8Aki nem szeret, nem
ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. 9Isten
szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött
Fiát, hogy általa éljünk. 10A szeretet
nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és
elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. 11Szeretteim,
ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
3. Különleges örömünk, hogy az Isten
irgalmának eszközei lehetünk
Isten Igéje azt tanítja számunkra, hogy „ Nagyobb
boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). Az ötödik boldogság éppen
ezért az irgalmasokat nevezi boldognak. Tudjuk, hogy elsőként Isten szeretett
bennünket. De valóban akkor leszünk boldogok, ha belépünk az adás, az önzetlen
szeretet isteni logikájába, ha felfedezzük, hogy Isten azért szeretett minket
végtelenül, hogy mi is képesek legyünk úgy szeretni, mint ő, mérték
nélkül. Ahogy Szent János mondja: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a
szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.
Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. […] A szeretet
nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és
elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett
minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,7-11).
Miután nagyon röviden összefoglaltam számotokra,
hogy az Úr hogyan gyakorolja irgalmát irányunkban, most arról szeretnék nektek
szólni, hogy konkrétan mi is eszközei lehetünk ennek az irgalmasságnak
felebarátaink felé.
Boldog Piergiorgio Frassati példája jut eszembe. Ő
mondta: „Jézus minden reggel meglátogat engem a szentáldozásban, és én ezt a
tőlem kitelő egyszerű módon, a szegények meglátogatásával viszonozom”.
Piergiorgio olyan fiatalember volt, aki megértette, mit jelent, ha valakinek irgalmas
és érzékeny a szíve a szükséget szenvedők iránt. Sokkal többet adott nekik,
mint pusztán anyagi javakat: önmagát adta, időt, szavakat, meghallgatást
ajándékozott nekik. Nagy tapintattal szolgálta a szegényeket, soha nem
állította magát előtérbe. Valóban megélte az Evangéliumot, amely így fogalmaz:
„ … úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így
alamizsnád titokban marad” (Mt 6,3-4). Gondoljatok bele, hogy néhány
nappal a halála előtt, már súlyos betegen adott utasítást, hogyan segítsék
szegény barátait. A temetésén a családtagjai és a barátai nagyon meglepődtek
látván, hogy mennyi számukra ismeretlen szegény ember jött el, akiket a fiatal
Piergiorgio segített. (Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)
Feladat a mai napra: Önzetlen szeretet gesztusát nyújtok valakinek.