XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 14., vasárnap

Augusztus 14.



Jer 38,4-6,8-10; Zsid 12,1-4; Lk12,49-51
Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.

A mai Szentlecke arra hiv meg minket, hogy Jézusra tekintsünk. Ő a hitünk középpontja; keresztény hit nélküle nem létezik. Ferenc pápa azt írja első enciklikájában: „Jézus megnyitja az utat a nálunk nagyobb igazság felé: Isten szeretetének megnyilatkozása, ami a hit alapja. Jézus halálának szemléletében megerősödik a hit, mert Ő kinyilatkoztatja az ember iránti rendíthetetlen szeretetét. Amennyiben pedig feltámadt, Krisztus „megbízható tanú”, hitelre méltó, aki által Isten működik a történelemben, és meghatározza annak végső kimenetelét. De a Jézusban való hitnek döntő szempontja, hogy részesít az ő látásmódjában. A hit ugyanis nemcsak Jézusra tekint, hanem Jézus szempontjából néz, az ő szemével lát. Jézus megtestesülésének köszönhetően a hit nem választ el bennünket a valóságtól, amikor befogadjuk őt életünkbe, felfedezzük létezésünk mélyebb értelmét A hitnek köszönhetően az ember üdvözül, és megnyílik a Szentlélek által közvetített szeretetnek, amely őt bensőleg átalakítja.” (Ferenc pápa, Lumen fidei).
Miben, mit és hogyan hiszünk, ezt mutatja konkrét életünk. A valódi hit soha sem maradhat csak a fejünkben, hanem következményekkel jár életünkben, cselekedeteinkben, viselkelésünkben. Jézusra tekintve jobban megértjük, miből áll az igazi hit, mivel Jézus a hit szerzője és bevégzője. Az Atya volt Jézus életének központja. Nem csak Isten létezésében hit, hanem azt látjuk az Evangéliumokban, hogy folyamatosan élő kapcsolatban élt az Atyával. Pl. amikor 12 éves korában az Atya hazában, a Jeruzsalemi templomban kellett lennie, vagy nyilvános müködése alatt mindig keresett idöt a magányos imádságra, még keresztén, nagy fajdalmak alatt, kiáltott az Atyához. A hit mindig élő kapcsolatban megtörténik. Jézus minden pillanatban képes volt arra, hogy Atyja kezére bizza életét. Az Atya szavait hitte, amikor könnyű volt, de ugyanakkor is, amikor verejtékezett érte. Ez jelent az igazi hit: végtelen, feltétel nélküli bizalom Istenben. Nem csak benne hiszünk, hanem Őt hisszük, elhisszük azt, amit mond nekünk.
Feladat a mai napra: Ma utánjárhatok annak a kérdésnek: mit jelent számomra a hit? Hogyan szoktam kezelni Isten szavait? Hogyan hiszek benned, Jézus?