XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 16., kedd

Augusztus 16.



Zsolt 139,7-12                   (Hová menekülhetnék színed elől?)
Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.

A mai zsoltárversek szavai az a bizonyosságot fejezik ki, hogy Isten mindenütt jelen van, még a legtávolabbi, legsötétebb helyeken is. Ezért kérdezi: Hová menekülhetnék színed elől? Felvetődik bennünk a kérdés, vajon, miért akar ő vagy bárki más elmenekülni Isten elől, miért akar bárki elbújni előle? Vagy talán már mi is menekültünk az Úr elől? Mindennapi életünkből ismerünk olyan helyzeteket, amikor megpróbáltunk elmenekülni egy kellemetlen szituáció vagy egy számunkra félelmetes személy elől, De vajon Isten ilyen félelmet keltő, kellemetlen személy lenne, aki elől menekülnünk kellene? Vagy talán félelmetesnek találjuk, hogy nincs olyan hely, ahol Isten ne lenne jelen és ne látna bennünket? Ha így van, biztosak lehetünk abban, hogy istenképünk nem helyes, ami végül istentagadáshoz vezethet, mintegy önvédelemként: ha félelmetes, nem létezhet (nem akarom, hogy létezzen!)! Ezzel szemben a zsoltár egy teljesen más istenképet, tapasztalatot tár itt fel: éppen fordítva gondolja, nem kell félnünk, hiszen Isten mindenhol jelen van. Nem kell félnünk sem a sötétségtől, sem az alvilágtól, sem a kellemetlen helyzetektől, mert Isten ott is jelen van. „Ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.” Ott, ahol mi csupán sötétséget látunk, Isten mást is lát. És a hitben élő emberek, a szentek úgyszintén, mást is látnak; ők a sötét éjszakában, lelkük sötétségében is tudtak hinni Istenben, tudták, hogy velük van az Úr, akkor is, mikor azt nem érezték. „Tudom, hogy forrás fakad titkosan. Bár éjszaka van.“ Akár a sötét szobában, csak akkor látjuk az ott lévő tárgyakat, amikor beragyogja azt a fény, ugyanúgy csak akkor vesszük észre Isten jelenlétét, amikor betölt minket fényével. Mai imádságunkban szemléljük Isten jelenlétét megtestesülése által, amely így a zsoltár szavainak egy mélyebb jelentését adja meg: Krisztus megtestesülése által Isten minden emberi helyzetben jelen van, sőt Krisztus még az alvilágba is leszállt.
Feladat a mai napra: Ha a mai nap folyamán valamikor sötétséggel találkozom, elimádkozom a zsoltár szavaival: „neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.”

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma