Iz 66,18-21; Zsid 12,5-7.11-13; Lk 13,22-30
Abban az időben Jézus
Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken
áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő
így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan
próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti
kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: »Uram, nyiss nekünk ajtót.« Erre ő
azt feleli nektek: »Nem tudom, honnan vagytok.« Akkor ti bizonygatni kezditek:
»Veled ettünk és ittunk; a mi utcánkban tanítottál.« De ő megismétli: »Nem
tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!« Ott majd sírás
és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd
keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában.
Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
A mai vasárnapon Jézus egy alapvető keresztény magatartásra szólít fel
minket: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun”. Az emberek sokszor
felületes ismeret alapján ítélkeznek katolikus vallásunkról: túl szigorú,
semmit sem szabad (mert minden, ami jólesne, már bűnnek számít) csupa
elkeseredett, gátlásokkal teli emberekből áll, akik sosem élvezték az életet,
stb. [Amikor ilyen üzenetet hallunk, eszünkbe juthatnak régi kemény, rendre
utasító prédikációk, amikre jogosan azt mondjuk, hogy nem kérünk belőle
többet.] Vajon Jézus mit akar nekünk mondani, amikor a „szűk kapuról” beszél?
Valószínűleg azt: „Legyetek igényesek!” Az anyagiak terén általában igényesek
vagyunk. Gyanakvással nézzük az áruházakban a leértékeléseket, megválogatjuk,
hogy mit veszünk meg. Rossz árut, vagy szolgáltatást nem fogadunk el. De vajon
igényesek vagyunk-e lelkünk iránt is? Foglalkozunk-e lelki életünkkel,
hitünkkel, fejlesztjük-e imádsággal, lelki olvasmányokkal, szentségek
vételével, az erények, a felebaráti szeretet gyakorlásával? Jézus arra hív
minket: legyünk igényesek lelkünk vonatkozásában is! Mindennél fontosabb legyen
számotokra az Istennel való állandó és bensőséges kapcsolat, de legyünk
igényesek az embertársi kapcsolatainkban is.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy „magányos
farkasként” bezárkózzunk, mert félünk attól, hogy mások visszaélnek
szavainkkal. Mivel mások előtt nem merjük megfogalmazni érzéseinket,
csalódásainkat, úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, pedig
feltételezéseken alapuló csalódások vesznek körül. Így aztán előfordulhat, hogy
a hibás kommunikáció miatt házasságok, barátságok, rokoni kapcsolatok mennek
tönkre. Megharagszunk valakire, mert azt feltételezzük, hogy rosszat akart
nekünk, pedig lehet, hogy teljesen más háttere volt egy-egy viselkedésnek,
megjegyzésnek. Hol van itt a „szűk kapu”? Talán ott, ahol letérek a sokak által
kitaposott feltételezések és elvárások széles útjáról, az ún. „magányos
farkasok útjáról” és a másik felé fordulás, a kommunikáció és a kiengesztelődés
útját keresem. Ez a nehezebbik út. Kemény munkát jelent leküzdeni és „átmosni”
az evangélium fényében régi hozzáállásomat, a megalapozatlan feltételezéseket,
az emiatt kialakult sértődöttséget és csalódottságot, de csak így juthatok el a
tisztánlátásra, az igazság megismerésére, a kiengesztelődésre. Halljuk meg
Jézus kérését: „Legyetek igényesek kapcsolataitokban, válasszátok a szűk kaput,
hogy mindannyian bejussatok a mennyek országába.”
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy egy nehéz kapcsolatomon
megpróbáljak javítani.