XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 17., péntek

Március 17.



Mt 25,34-40
Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

A mai napon azon gondolkozhatunk el, hogy mi motivál bennünket arra, hogy a jót megtegyük és a rosszat elhagyjuk. Nagy Szent Basziliosz három magatartásmódra mutat rá, ahogyan Isten akaratát teljesítjük: rabszolgaként, béresként vagy Isten fiaként. „Vagy a büntetés miatti félelemből fordulunk el a rossztól, és akkor szolgalelkűek vagyunk; vagy a jutalom gyümölcsét keresve saját hasznunkra teljesítjük a parancsokat, és így a béresekhez válunk hasonlóvá; vagy a Törvényhozónk iránti megbecsülés és szeretet miatt (...), s így fiakká válunk” (vö. 1828). Vagyis Isten szeretetéért tegyük a jót és szeressünk: „A szeretet az az isteni erény, amellyel Istent önmagáért mindenekfölött szeretjük, felebarátunkat pedig úgy szeretjük, mint önmagunkat, Isten szeretetéért” (KEK 1822). Kiváltképpen a szentek voltak azok, akik magáért Jézusért szerették felebarátaikat, mert bennük Krisztust látták. Limai Szent Róza pl. azt mondta: „Krisztusnak szolgálunk, amikor a szegényeknek és betegeknek szolgálunk. Ne fáradjunk bele abba, hogy a felebarátainknak segítsünk, bennük Krisztus szolgáljunk.” Teljes tudatában voltak annak, hogy az Üdvözítő Krisztus magára akarta venni az ember nyomorúságos természetét, és azonosulni akart „a legkisebbekkel a testvérek között”. Az imádságban kérjük Jézustól ez a kegyelmet, hogy mi is meglássuk arcát embertársainkban: családtagjainkban, szüleinkben, barátainkban, munkatársainkban, stb.... „A te arcodat keresem, Uram. Mutasd meg arcodat a testvéreimben is. Hogy lássam arcodat azokban az emberekben, akikkel a mai napon találkozom! Hogyan szeresselek Téged bennük? Hogyan tehetek jót Neked bennük? ”

Feladat a mai napra: Egy konkrét irgalmasság cselekedetével sietek felebarátom segítségére valamilyen testi vagy lelki szükségében. („A tanítás, a tanácsadás, a vigasztalás, a bátorítás az irgalmasság lelki cselekedetei, miként a megbocsátás és a türelmes elviselés is. Az irgalmasság testi cselekedetei az éhezőknek ételt adni, a hajléktalanoknak szállást adni, a ruhátlanokat fölruházni, a betegeket és börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni”. vö. KEK 2447)