Iz 53,1-12
Ki hitt
abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel
előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép,
sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt,
utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan,
aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk
sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit
megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték
össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk
gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára
tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s
ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni
visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen,
kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok
közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe
gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy
összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja
utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha
véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti
el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat
magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek
a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha
sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.”
Izajás próféta olyan megrendítően bevezet minket
ennek a hétnek az elmélkedésébe: Jézus fájdalmas arcának szemlélésébe.
Lerajzolja előttünk Jézus arcát, a fájdalmak férfia arcát, aki tudta mi a
szenvedés. Aki előtt csak elnémulhatunk és akit csöndben imádva szemlélhetünk.
Olvassuk át többször is a fönti idézetet szóról szóra, mondatról mondatra (akár
a következő napokban is). Időzzünk el egy-egy képnél, érezzük bele magunkat,
gondoljunk Jézusra és engedjük, hogy mélyen megérintse szívünket élete. Kérjük
Jézust: Uram, vezess el engem szenvedésed misztériumának mélyebb megértésére!
Engedd átéreznem veled fájdalmadat, és eltelnem irántad való hálaadással és
szeretettel, mert a te sebeid szereztek
nekünk gyógyulást.