XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 20., hétfő

Március 20.



Jn 11,28-29.32-39.43-44
E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.  „Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.   „Hengerítsétek el a követ!” - szólt Jézus.  E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött.

Az emberi lét egyik legnehezebb tényezője egy közel álló, kedves ember halála. Jézus maga is gyászolt, hiszen a hagyomány szerint József, Jézus nevelőapja, már korábban meghalt, és feltehetően nagyszüleit, Mária szüleit, és számára kedves szomszédokat, rokonokat vagy barátokat is elveszíthetett, akik Názáretben laktak. Jézus tudja, milyen fájdalmas elengedni azt, akit nagyon szeretünk, és együtt érez velünk. Ez fejeződik ki a mai történetben, Lázár halálában. Lázár, Mária és Márta Jézus barátai voltak. János megjegyezte: Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. (Jn 11,5). Többször is betért hozzájuk, amikor úton volt. Jézus tudta, hogy Lázár súlyosan beteg, hiszen nővérei üzentek neki. De csak később indult el hozzájuk, mert csodát készült tenni: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” (Jn 11,11) Nagyon magabiztos kijelentésnek tűnik, mintha őt nem is érintette volna meg Lázár halála. De annak dacára, hogy tudta, mit akar tenni, amikor odaérkezett a helyszínre, és Máriával találkozott, aki sírva lába elé borult, Jézus lelke mélyéig megrendült. Átérezte Mária és a gyászolók mély fájdalmát. Neki is fájt barátja elvesztése. „Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Istent nem hagyja hidegen az ember halála. Jézusban Isten megindult lelke tükröződik vissza, akinek fáj az ember halála. De milyen halála? A bűn által okozott, reménytelen, jövő nélküli halál, az örök kárhozat. Az ember reményvesztett helyzete arra indította Istent, hogy emberré legyen, hogy odaadja értünk egyszülött Fiát, aki maga a feltámadás és az élet, hogy élete feláldozásával legyőzze az örök halált, és megnyissa minden ember számára az üdvösség kapuját: hogy új eget és új földet (Jel 21,1) alkosson, ahol letöröl szemükről minden könnyet. Ahol nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,4-5) Ez az isteni irgalmasság legnagyobb cselekedete és számunkra ez lehet a legnagyobb vigasz.

Feladat a mai napra: Engedem, hogy ma Jézus együtt érző tekintete kísérjen.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma