Jn 11,28-29.32-39.43-44
E szavakkal elment és hívta
nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” Ennek hallatára
(Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Amikor Mária odaért, ahol Jézus
volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna,
nem halt volna meg testvérem.” Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig
megrendült. „Hova tettétek?” - kérdezte
megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt.
Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Jézus szíve mélyéig
megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. „Hengerítsétek el a követ!” - szólt
Jézus. E szavak után hangosan beszólt:
„Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött.
Az emberi lét egyik legnehezebb tényezője egy
közel álló, kedves ember halála. Jézus maga is gyászolt, hiszen a hagyomány
szerint József, Jézus nevelőapja, már korábban meghalt, és feltehetően
nagyszüleit, Mária szüleit, és számára kedves szomszédokat, rokonokat vagy
barátokat is elveszíthetett, akik Názáretben laktak. Jézus tudja, milyen
fájdalmas elengedni azt, akit nagyon szeretünk, és együtt érez velünk. Ez
fejeződik ki a mai történetben, Lázár halálában. Lázár, Mária és Márta Jézus
barátai voltak. János megjegyezte: Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát)
és Lázárt. (Jn 11,5). Többször is betért hozzájuk, amikor úton volt. Jézus
tudta, hogy Lázár súlyosan beteg, hiszen nővérei üzentek neki. De csak később
indult el hozzájuk, mert csodát készült tenni: „Barátunk, Lázár elaludt, de
elmegyek és fölébresztem.” (Jn 11,11) Nagyon magabiztos kijelentésnek tűnik,
mintha őt nem is érintette volna meg Lázár halála. De annak dacára, hogy tudta,
mit akar tenni, amikor odaérkezett a helyszínre, és Máriával találkozott, aki
sírva lába elé borult, Jézus lelke mélyéig megrendült. Átérezte Mária és
a gyászolók mély fájdalmát. Neki is fájt barátja elvesztése. „Hova
tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!”
Jézus könnyekre fakadt. Istent nem hagyja hidegen az ember halála. Jézusban
Isten megindult lelke tükröződik vissza, akinek fáj az ember halála. De milyen
halála? A bűn által okozott, reménytelen, jövő nélküli halál, az örök kárhozat.
Az ember reményvesztett helyzete arra indította Istent, hogy emberré legyen, hogy
odaadja értünk egyszülött Fiát, aki maga a feltámadás és az élet, hogy
élete feláldozásával legyőzze az örök halált, és megnyissa minden ember számára
az üdvösség kapuját: hogy új eget és új földet (Jel 21,1) alkosson, ahol
letöröl szemükről minden könnyet. Ahol nem lesz többé halál, sem
gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő
megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,4-5) Ez az isteni
irgalmasság legnagyobb cselekedete és számunkra ez lehet a legnagyobb vigasz.