XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 21., kedd

Március 21.



Lk 22,54-62
Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” De tagadta: „Asszony, nem is ismerem.” Nem sokkal ezután egy másik vette észre: „Te is közéjük tartozol” - szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.”  „Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus fájdalma nagyon összetett dolog. A mai idézetben nemcsak saját elhurcolásával, és hamaros halálítéletével kell szembesülnie, hanem a tanítványok botladozásával is. Péter, aki még előtte nagy hangon kijelentette: „Uram, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek” (Lk 22,33) az adott pillanatban képtelen volt Jézus mellett kiállni. A jövendölés szerint háromszor tagadta meg Jézust, mielőtt megszólalt a kakas: asszony, nem is ismerem, nem tartozom közéjük, nem tudom, mit beszélsz! Erre Lukács megjegyzi: Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre.
Mi mehetett végbe Jézusban, amikor Péterre tekintett? Tekintete mit fejezhetett ki? Persze mondhatjuk, úgyis tudta, hogy ez fog bekövetkezni. Mégis, gondoljunk csak bele, milyen érzést válthatott ki Jézusban, amikor Péter, az egyik legjobb barátja és közelibb tanítványa, akit szeretett, akire rábízta egyházát, aki saját szemével látta a csodákat, tudta, hogy ki ő, hiszen maga is megvallotta, és kijelenti: nem ismerem, mert féltette saját bőrét. Amikor arra a pontra jut a sor, hogy esetleg saját életünk veszélybe kerülhet, ha kiállunk Jézus vagy embertársunk mellett, hány ember van, aki ilyenkor meghátrál, visszahúzódik, mert fél a következményektől, a haláltól? És amikor velem történik meg ilyen, hogy valaki cserben hagy, megtagad, hogyan érzem magam? Hogyan reagálok ilyen személyre? Beszéljük meg Jézussal érzéseinket. Jézus nem fordult el Pétertől. Fájt neki, de elfogadta gyöngeségét, megtudott bocsátani neki. Feltámadása után, nem vetette szemére, hogy mennyire rosszul esett neki Péter viselkedése, hanem megújítja a vele kötött szeretet és bizalmi kapcsolatot: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,15).

Feladat a mai napra: Ha olyan szituációban vagyok vagy kerülök, hogy valaki megbántott viselkedésével, Jézussal osztom meg érzéseimet és kérem, hogy segítsen elfogadni és megbocsátani neki és helyre állítani a bizalmi kapcsolatunkat.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma