Lk 22,54-62
Elfogták és a főpap házába
vitték. Péter messziről követte. Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték.
Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre
vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” De tagadta: „Asszony, nem is
ismerem.” Nem sokkal ezután egy másik vette észre: „Te is közéjük tartozol” -
szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” Alig telt el egy óra, más
valaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.” „Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit
beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s
rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt
ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment és keserves sírásra fakadt.
Jézus fájdalma nagyon összetett dolog. A mai
idézetben nemcsak saját elhurcolásával, és hamaros halálítéletével kell szembesülnie,
hanem a tanítványok botladozásával is. Péter, aki még előtte nagy hangon
kijelentette: „Uram, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is
kövesselek” (Lk 22,33) az adott pillanatban képtelen volt Jézus mellett
kiállni. A jövendölés szerint háromszor tagadta meg Jézust, mielőtt megszólalt
a kakas: asszony, nem is ismerem, nem tartozom közéjük, nem tudom, mit
beszélsz! Erre Lukács megjegyzi: Az Úr megfordult, s rátekintett
Péterre.
Mi mehetett végbe Jézusban, amikor Péterre
tekintett? Tekintete mit fejezhetett ki? Persze mondhatjuk, úgyis tudta, hogy
ez fog bekövetkezni. Mégis, gondoljunk csak bele, milyen érzést válthatott ki Jézusban,
amikor Péter, az egyik legjobb barátja és közelibb tanítványa, akit szeretett,
akire rábízta egyházát, aki saját szemével látta a csodákat, tudta, hogy ki ő,
hiszen maga is megvallotta, és kijelenti: nem ismerem, mert féltette
saját bőrét. Amikor arra a pontra jut a sor, hogy esetleg saját életünk
veszélybe kerülhet, ha kiállunk Jézus vagy embertársunk mellett, hány ember
van, aki ilyenkor meghátrál, visszahúzódik, mert fél a következményektől, a
haláltól? És amikor velem történik meg ilyen, hogy valaki cserben hagy,
megtagad, hogyan érzem magam? Hogyan reagálok ilyen személyre? Beszéljük meg
Jézussal érzéseinket. Jézus nem fordult el Pétertől. Fájt neki, de elfogadta
gyöngeségét, megtudott bocsátani neki. Feltámadása után, nem vetette szemére,
hogy mennyire rosszul esett neki Péter viselkedése, hanem megújítja a vele
kötött szeretet és bizalmi kapcsolatot: „Simon, János fia, jobban szeretsz
engem, mint ezek?” „Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek.” Erre így
szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,15).
Feladat a mai napra: Ha olyan szituációban vagyok vagy kerülök, hogy
valaki megbántott viselkedésével, Jézussal osztom meg érzéseimet és kérem, hogy
segítsen elfogadni és megbocsátani neki és helyre állítani a bizalmi
kapcsolatunkat.