XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 28., kedd

Március 28.



Zsid 9,24-28; 10,19-24
Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.
Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt. Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal. Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.

A Zsidóknak írt levél az ószövetségi tapasztalatokból és szokásokból (a földi istentiszteletből, a földi közvetítőktől és a papságból) kiindulva megrajzolja a mennyei betejesedést: Jézus Krisztus, a megdicsőült Úr az Új Szövetség közvetítője. Jézus halálát a zsidó engesztelő szellemében értelmezi. Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Amint a templomba, a Szentek Szentjébe a szentély függönyén keresztül lehetett bejutni, úgy kellett a Megváltó testét is átszúrni a kereszten. Az emberiség számára így lett Krisztus az új és élő út, amelyen keresztül eljuthatunk Istenhez, az Atyához. Jézus elsőként bement az igazi szentélybe, a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. A feltámadt Krisztus visszatért az Atyához, az Atya boldog színe látására. De ott nem feledkezik meg az emberekről. Ahogyan földi életében tette, továbbra is cselekszi: közbenjár értünk. „Értük könyörgök” (Jn 17,9). Mert neki egyetlen vágya, hogy mi is eljussunk az Atyához, és láthassuk Őt. „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél” (Jn 17,24). Jézus főpapi imádságában arra mutat rá, hogy mindig és mindenütt Isten színe előtt áll, és szíve Isten szentélye. Övéi hallgathatják imádságát, ahogyan szívében az Atyával beszél, és arra tanítja őket, hogy ők is beszéljenek szívükben az Atyával. Azért mostantól a szívünk az a szentély, ahova mindig betérhetünk és Isten színe előtt állhatunk.   

Feladat a mai napra: Valakiért közbenjárok Jézus színe előtt

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma