Lk 24,14-16.28-35
Az
eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga
Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni.
....
Mikor
odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De
marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!«
Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret,
megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és
felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát
nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az
Írásokat?« Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, Ők is
elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a
kenyértöréskor.
Az emmauszi tanítványok története biztos sokaknak
az egyik legkedvesebb bibliai idézet. Sok mindenre megtanít. Ma inkább arra
szeretnénk fordítani figyelmünket, hogyan történt meg Jézus felismerése. Amikor
Jézus csatlakozott a két úton lévő tanítványhoz, azt mondja a szentírás, hogy „szemük képtelen volt felismerni”. Talán
elsősorban nem is a szemük mint inkább a szívük volt képtelen Jézust felismeri.
Jézus maga az, aki képessé tette szívüket és értelmüket arra, hogy felismerjék.
Egyrészt az által, hogy hosszan magyarázta nekik az Írásokat. Kérésük,„Maradj velünk!”, pedig szintén fontos
volt, mert úgy tűnik, hogy nélküle a történet más módon végződött volna. De
végül Jézus felismerteti magát, nem akarta, hogy tanítványai anélkül a
felismerés nélkül maradjanak. És hogyan ismertette fel magát? „A kenyértörésben”,
ebben a gesztusban, amely magába foglalja Jézus szeretetből történt odaadását.
Ezen a gesztuson keresztül a tanítványok megértették Jézus szenvedését és
halálát, hogy ezeket kellett elszenvednie
a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe. Bár Jézus aztán eltűnt a szemük elől, azonban a
szívükben velük maradt. És ezt a meggyőződésüket, hogy látták a feltámadt
Jézust, már senki se vonhatta kétségbe.
Mit jelent számunkra a feltámadt Jézus arcát felismerni
az eucharisztiában, a kenyér színében és a kenyértörésben? II. János Pál pápa
szavaival kérjük Jézust, hogy mindig éberen találjon bennünket, készen arcának
felismerésére: „Bárcsak a feltámadt Jézus, aki velünk halad, akár az emmauszi tanítványokkal,
és felismerteti magát „a kenyértörésben” (Lk 24,35), éberen találna bennünket,
készen arcának felismerésére, hogy mi is testvéreinkhez szaladjunk és
beszámoljunk nekik a nagy hírről: „Láttuk az Urat!” (Jn 20,25)”[1].
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy van-e lehetőségem a mai napon,
valakivel megosztani hitbéli tapasztalataimat, pl. hogyan ismertem fel Istent,
Jézust életemben.