Zsolt 24
Az Úré a föld és ami betölti, a
földkerekség és minden lakója. Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek
fölött. Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze
tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik
hamisan. Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát. Ez
lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob
Istene... Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd
vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a
dicsőség királya.
Mt 5.8
Boldogok a tiszta szívűek, mert
meglátják az Istent.
Amikor az Úr tekintetét keressük, sokszor azt
tapasztaljuk, hogy nehéz, hiszen amint II. János Pál pápa mondta: „az Úr arcát
a magunk erejéből nem vagyunk képesek tökéletesen szemlélni, hanem engednünk
kell, hogy kézen fogjon minket a kegyelem. Csak a csend és az imádság élménye
nyújthatja azt a keretet, amelyben megérlelődhet és kibontakozhat e misztérium
legigazabb, leghűségesebb és legszervesebb ismerete.”[1] Erre az ismeretre tanít minket a
zsoltáros, amikor úgy kezdi: Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és
minden lakója. Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött.
Gondolkozzunk mi is először el azon, hogy ki az Úr. Aztán tegyük fel a kérdést:
Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Ki az, aki
méltó Istennel találkozni? – a zsoltáros így válaszol a kérdésre: Akinek a
keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem
esküszik hamisan. Ezzel rámutat egy nagyon fontos alapmagatartásra: a szív
és a kéz tisztaságára. Jézus is mondta tanítványainak: Boldogok a tiszta
szívűek, mert meglátják az Istent. A szív tisztasága a legfontosabb
feltétele annak, hogy igazán találkozni tudjak az Úrral. A lelkigyakorlat
kezdetén, amikor arra vágyunk, hogy meglássuk az Úr arcát és szemlélhessük őt,
tekintsünk alaposan magunkba: Hogyan állok az Úr elé? Milyen volt az életem az
elmúlt időszakban? Milyen szándékok vezetnek a szívem mélyén? – Kérjük az Úr
segítségét, a mély bűnbánat ajándékát, hogy alaposan megtisztulhassunk és
méltónak találtassunk arra, hogy szemléljük őt. A zsoltáros egy felszólítással
fejezi be zsoltárát: Emeljétek föl
fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség
királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya. Emeljük
fel belső kapuinkat, nyissuk meg szívünk összes rejtekét: mert az én életembe
is be akar vonulni a Dicsőség Királya!