XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 7., kedd

Március 7.



Mk 10,46-52
Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.

Mai imádságunkat kezdjük azzal, hogy felszítjuk magunkban újból vágyakozásunkat: Arcodat keresem, Uram! Veled akarok ma találkozni, kérlek segíts nekem, mert magamból ez nem megy! Amikor Jézus arcát akarjuk szemlélni mélységesen megtapasztalhatjuk benne kicsinységünket és tehetetlenségünket. Néha olyan, mint amikor egy zárt ajtó előtt állnánk. Nincs kulcsom, nem tudom se kinyitni se átmászni. Isten megengedi ezt a tehetetlenséget, sőt igazából segít nekünk abban, hogy elkezdjünk kérni. Mint a vak koldus, Bartimeus, aki Jerikó utcáján ült, és hallotta, hogy Jézus elhaladt mellette. Milyen tehetetlennek érezhette magát vakságával! De nem hagyta magát, kiáltozott: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"  
Mai imánkban mi is kérlelhetjük Jézust Bartimeus szavaival: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Mondjuk többször is, ahogyan jól esik, amíg szívünk mélyéből kérleljük: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Bartimeust próbálták csitítani, hogy hallgasson. Esetleg bennem is van valami, ami csitítani akar? Először furcsa lehet kimondanunk ezt az imát, de ne hallgassunk kételyeinkre, hanem kitartóan kérleljünk.
Jézus megállt és szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Jézus engem is hív. Meghallotta kiáltásomat. És szól nekem. Esetleg mások által, Egyháza által is szól: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az Egyház felszólítása, hogy a nagyböjtben szánjunk időt az Istenre, bizonyára magának Jézusnak a hívása: Gyertek hozzám! És Bartimeus eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Micsoda lendület van ebben a vak koldusban! Látszik, hogy számára nem mindennapi eseményről van szó. Amikor meghalljuk szívünkben Jézus hívását, számunkra sem lehet mindennapi esemény, dobjuk el mi is köntösünket, ugorjunk fel és siessünk Jézushoz. Elgondolkodhatunk azon, hogy számomra mit szimbolizál a köntös? Mit tudok ma visszahagyni, miből tudok ma felugrani, hogy odasiessek Jézushoz? És Jézus gyöngéden megkérdezi tőle: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." A legnagyobb ajándék, amit Jézustól kérhetünk a látás: hogy lássuk Jézust, lássuk meg az igazságot. Mert az igazság majd szabaddá tesz minket.

Feladat a mai napra: Ma a készenlétet gyakorlom, hogy Jézus hívására válaszoljak.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma