Mk 10,46-52
Közben Jerikóba értek. Amikor
Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus,
Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid
fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok
ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az
eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit
tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." Jézus így
szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta
látását, és követte az úton.
Mai imádságunkat kezdjük azzal, hogy felszítjuk
magunkban újból vágyakozásunkat: Arcodat keresem, Uram! Veled akarok ma
találkozni, kérlek segíts nekem, mert magamból ez nem megy! Amikor Jézus arcát
akarjuk szemlélni mélységesen megtapasztalhatjuk benne kicsinységünket és
tehetetlenségünket. Néha olyan, mint amikor egy zárt ajtó előtt állnánk. Nincs
kulcsom, nem tudom se kinyitni se átmászni. Isten megengedi ezt a
tehetetlenséget, sőt igazából segít nekünk abban, hogy elkezdjünk kérni. Mint a
vak koldus, Bartimeus, aki Jerikó utcáján ült, és hallotta, hogy Jézus elhaladt
mellette. Milyen tehetetlennek érezhette magát vakságával! De nem hagyta magát,
kiáltozott: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Mai imánkban mi is kérlelhetjük Jézust Bartimeus
szavaival: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Mondjuk
többször is, ahogyan jól esik, amíg szívünk mélyéből kérleljük: "Jézus,
Dávid fia, könyörülj rajtam!" Bartimeust próbálták csitítani, hogy
hallgasson. Esetleg bennem is van valami, ami csitítani akar? Először furcsa
lehet kimondanunk ezt az imát, de ne hallgassunk kételyeinkre, hanem kitartóan
kérleljünk.
Jézus megállt és szólt: "Hívjátok
ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Jézus
engem is hív. Meghallotta kiáltásomat. És szól nekem. Esetleg mások által,
Egyháza által is szól: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az
Egyház felszólítása, hogy a nagyböjtben szánjunk időt az Istenre, bizonyára
magának Jézusnak a hívása: Gyertek hozzám! És Bartimeus eldobta köntösét,
felugrott, és odasietett Jézushoz. Micsoda lendület van ebben a vak
koldusban! Látszik, hogy számára nem mindennapi eseményről van szó. Amikor
meghalljuk szívünkben Jézus hívását, számunkra sem lehet mindennapi esemény,
dobjuk el mi is köntösünket, ugorjunk fel és siessünk Jézushoz.
Elgondolkodhatunk azon, hogy számomra mit szimbolizál a köntös? Mit tudok ma
visszahagyni, miből tudok ma felugrani, hogy odasiessek Jézushoz? És Jézus
gyöngéden megkérdezi tőle: "Mit tegyek veled?" "Mester -
kérte a vak -, hogy lássak." A legnagyobb ajándék, amit Jézustól
kérhetünk a látás: hogy lássuk Jézust, lássuk meg az igazságot. Mert az igazság
majd szabaddá tesz minket.
Feladat a mai napra: Ma a készenlétet gyakorlom, hogy Jézus hívására
válaszoljak.