„Jézus testét leveszik a keresztről.” 13. stáció.
„Mikor azonban
Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el lábszárát, hanem
egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből azonnal vér és víz folyt
ki.” (Jn
19,33-34)
A Jézus mellett függő két haldoklónak megtörték lábszárát, hogy ne
maradjanak szombaton, az ünnep napján a kereszten. Jézus lábszárát azonban nem
kellett megtörni, mert már meghalt. „Így teljesedett be az Írás szava: „Csontot ne törjetek benne. És más
helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.” (Jn 19, 31-37)
Jézus halálakor sötétség borul a tájra, a nap eltűnik, a Templom kárpitja
kettéhasad, a föld megremeg, zuhog az eső. A Mennyei Atya siratja Fiát. Jézus
Testét leveszik a keresztről és az anya ölébe teszik. Mária átöleli a drága
testet és hangtalanul sír. Ringatja, mint kicsi korában, sebeit öntözi
könnyeivel. Mária sír, de hiszi, hogy amit Fia előre megjövendölt,
bekövetkezik. Ez a bizalom, ez a remény tartja életben, és átsugárzik mély
fájdalmán.
Feladat a mai napra: Felteszem magamnak a kérdést: tudok-e bízni,
remélni Isten jóságában akkor, ha elveszíteném legközelebb álló szerettemet? Ma
a vigasztalás Anyjával együtt imádkozom azokért, akik gyászolnak. Imádkozom
Jézushoz a tisztítótűzben szenvedő lelkekért.