XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 17., hétfő

Április 17.



Mt 28,5-10                         (előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok.)

Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”

Annyira szép ez a történet, ahogy az asszonyok odamennek Jézus sírjához, és ott szembesülnek azzal a helyzettel, hogy Jézus már nincs ott. Egy angyal ad nekik hírt Jézus feltámadásáról. Milyen megfontolt az Isten, hogy nem hagyja az asszonyokat csupán az üres sírral konfrontálódni. A feltámadásba vetett hithez az üres sír nem elég bizonyíték, hiszen valakik akár el is lophatták volna Jézus holttestét. Szükségünk van valakire, aki tanúságot tesz számunkra arról, hogy mi is történt, és kinyitja a hitünk szemeit, hogy jól tudjuk értelmezni a helyzetet. De még az sem lett volna elég bizonyság, ha nem találkozhattak volna magával a feltámadt Jézussal. Az angyalok már felkészítették az asszonyokat a Jézussal való találkozásra. Maga a feltámadt Krisztussal való találkozás és ennek a találkozásnak a gyümölcsei a végérvényes bizonyíték, hogy mindez valóban Isten műve. Felfigyelhetünk arra is, hogy Isten számára mennyire fontos a találkozás. Előre megy, hogy majd találkozzon a tanítványokkal. A feltámadt Jézus találkozni akar velünk is. Kérjük a Szentlélektől a kegyelmet, hogy készítse fel a szívünket, és tegyen képessé erre a találkozásra.
Feladat a mai napra: Ma figyelmes leszek az iránt, hogy Jézus hol jön felém, hogyan szólít meg. A vele való találkozásnak a csalhatatlan gyümölcse az öröm, a megnyugvás és a lelkesedés az iránt, hogy mi is elmondjuk másoknak, mint az asszonyok, hogy „Jézus él!”