Mt 28,5-10 (előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok.)
Az angyal
azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust
keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre
megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek,
vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába.
Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” Gyorsan otthagyták a sírt, és
félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a
tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte
őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.
Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy
térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”
Annyira szép ez a történet, ahogy az asszonyok
odamennek Jézus sírjához, és ott szembesülnek azzal a helyzettel, hogy Jézus
már nincs ott. Egy angyal ad nekik hírt Jézus feltámadásáról. Milyen megfontolt
az Isten, hogy nem hagyja az asszonyokat csupán az üres sírral konfrontálódni.
A feltámadásba vetett hithez az üres sír nem elég bizonyíték, hiszen valakik akár
el is lophatták volna Jézus holttestét. Szükségünk van valakire, aki tanúságot
tesz számunkra arról, hogy mi is történt, és kinyitja a hitünk szemeit, hogy
jól tudjuk értelmezni a helyzetet. De még az sem lett volna elég bizonyság, ha
nem találkozhattak volna magával a feltámadt Jézussal. Az angyalok már
felkészítették az asszonyokat a Jézussal való találkozásra. Maga a feltámadt
Krisztussal való találkozás és ennek a találkozásnak a gyümölcsei a végérvényes
bizonyíték, hogy mindez valóban Isten műve. Felfigyelhetünk arra is, hogy Isten
számára mennyire fontos a találkozás. Előre megy, hogy majd találkozzon a tanítványokkal.
A feltámadt Jézus találkozni akar velünk is. Kérjük a Szentlélektől a
kegyelmet, hogy készítse fel a szívünket, és tegyen képessé erre a
találkozásra.
Feladat a mai napra: Ma figyelmes leszek az iránt, hogy Jézus hol jön
felém, hogyan szólít meg. A vele való találkozásnak a csalhatatlan gyümölcse az
öröm, a megnyugvás és a lelkesedés az iránt, hogy mi is elmondjuk másoknak,
mint az asszonyok, hogy „Jézus él!”