Jn 14,7-14 (nem ismersz engem, Fülöp?)
Az
utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat
is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp
megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így
válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki
engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az
Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A
szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is
Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony,
mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni,
amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az
Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy
az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
„Már oly régóta veletek vagyok és nem
ismersz?” - kérdezi meglepődve Jézus Fülöptől. Hasonló kérdést tesz fel
Jézus ma nekünk is. „Régóta veled vagyok és ismersz engem? Ki vagyok számodra?”
Azóta, amióta hívők lettünk, legyen ez 10, 20 vagy talán 50, 80 éve, mennyire
ismerkedtünk meg Jézussal? A tanítványok már 3 éve vannak úton Jézussal, és ő
már sok mindenre tanította őket, sokat mondott magáról, de úgy tűnik, hogy
számukra sem minden érkezett meg azonnal „a fejtől” a „szívig”, és nem értették
meg Jézus szavainak teljes jelentését. Jézus már korábban is félreérthetetlenül
mondta, hogy ő és az Atya egy: „S én és az Atya egy vagyunk.” (Jn
10,30). Mégis Fülöp azt kéri most tőle: „Uram,
mutasd meg nekünk az Atyát.” Bár Jézus válasza Fülöpben megszégyenítő
érzést hívhatott volna elő, mégis fontos volt, hogy azt merte mondani, ami
fejében motoszkált. Csak a Jézussal való beszélgetésben tisztulnak meg a hit
kérdései. Azt is látjuk a mai idézetben, hogy Jézus továbbra is türelmesen
magyarázza a tanítványoknak, kicsoda ő, és buzdítja őket, hogy higgyenek benne.
Mert szívén viseli, hogy mi is ott legyünk, ahol ő, hogy mi is részesüljünk az
Atyával való szeretetközösségében, nem csak ebben a földi életünkben egy picit,
hanem örökké. Köszönöm
neked Jézus, hogy már régóta úton lehetek Veled. Köszönöm, hogy a hitnek erre
az útjára hívtál, ahol már előre megízlelhetem az örök élet javait. Segíts,
hogy már most is egyre jobban ismerhesselek, és azt, amit rólad tudok, ne csak
tudás maradjon, hanem mindennapi életemben elő hitté váljon.
Feladat a mai napra: Kifejezem hálámat
Jézusnak mindazért, amit Ő jelent számomra és elmondom neki, amire még vágyom a
vele való kapcsolatban.