XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 13., szombat

Május 13.



Jn 14,7-14                          (nem ismersz engem, Fülöp?)
Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”

Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz?” - kérdezi meglepődve Jézus Fülöptől. Hasonló kérdést tesz fel Jézus ma nekünk is. „Régóta veled vagyok és ismersz engem? Ki vagyok számodra?” Azóta, amióta hívők lettünk, legyen ez 10, 20 vagy talán 50, 80 éve, mennyire ismerkedtünk meg Jézussal? A tanítványok már 3 éve vannak úton Jézussal, és ő már sok mindenre tanította őket, sokat mondott magáról, de úgy tűnik, hogy számukra sem minden érkezett meg azonnal „a fejtől” a „szívig”, és nem értették meg Jézus szavainak teljes jelentését. Jézus már korábban is félreérthetetlenül mondta, hogy ő és az Atya egy: „S én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30). Mégis Fülöp azt kéri most tőle: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát.” Bár Jézus válasza Fülöpben megszégyenítő érzést hívhatott volna elő, mégis fontos volt, hogy azt merte mondani, ami fejében motoszkált. Csak a Jézussal való beszélgetésben tisztulnak meg a hit kérdései. Azt is látjuk a mai idézetben, hogy Jézus továbbra is türelmesen magyarázza a tanítványoknak, kicsoda ő, és buzdítja őket, hogy higgyenek benne. Mert szívén viseli, hogy mi is ott legyünk, ahol ő, hogy mi is részesüljünk az Atyával való szeretetközösségében, nem csak ebben a földi életünkben egy picit, hanem örökké. Köszönöm neked Jézus, hogy már régóta úton lehetek Veled. Köszönöm, hogy a hitnek erre az útjára hívtál, ahol már előre megízlelhetem az örök élet javait. Segíts, hogy már most is egyre jobban ismerhesselek, és azt, amit rólad tudok, ne csak tudás maradjon, hanem mindennapi életemben elő hitté váljon.
Feladat a mai napra: Kifejezem hálámat Jézusnak mindazért, amit Ő jelent számomra és elmondom neki, amire még vágyom a vele való kapcsolatban.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma