XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 26., péntek

Május 26.



Jn 16,20-23a                     (Milyen az igazi öröm?)
„Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem.
Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.“

A Szentírás e részében Jézus sokat beszél arról az örömről, amit tanítványainak igér. A minden napok egyhangú robotjában élő, a szürke hétköznapok gondjaival, bajaival küszködő ember részéről gyakran elhangzik ez a kérdés: Hát minek is örüljek?  Érthető és indokolt a kérdés ha csak a mindennapok terheit kilátástalanul viselő, és olykor a különböző függőségekbe, olcsó szórakozásokba, menekülő embereket, és a világ igazságtalanságait, a betegségeket, a földet a legkülönfélébb módokon veszélyeztető katasztrófákat nézzük.
Jézus idejében a tanítványok okkal voltak szomorúak, mikor Jézust szenvedések közt meghalni látták. A tesszalonikai híveknek sem volt jobb sorsuk, mikor Szent Pál azt írta nekik, hogy „mindig örüljetek.” A tanítványok szomorúsága örömre vált, mert Jézus feltámadt.Szent Pál apostol joggal kéri megróbáltatások közt élő híveitől, hogy örüljenek. Miért? Mert attól a nyomorúságtól amitől igazán szomorúak lehetnének, a bűntől, Jézus megváltotta őket. A hívő ember tudja, és hálás azért, hogy Jézus nem csupán valami felszínes, hanem mély, szívbeli örömet ad. Örömünk alapja: maga Jézus, és amit Ő jelent: Isten irántunk való szeretete. Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál jobban megtapasztalunk egy mély örömet. Az öröm a szeretet része. Örömmel tölt el, ha szolgáljuk testvéreinket, ha ember születik a világra, ha talákozunk barátainkkal, ha ünneplünk a családdal. Öröm az is, ha gyönyörködünk a természet szépségében, ha megsejtjük a harmóniát a teremtett világban. Minden ember megtalálhatja azt amiben különösen öröme telik. És milyen öröm a Szentírásban olvasni, hogy az Úr kedvét találja bennünk (vö. Iz 62,4). Hogy  örül nekünk! „Örömben élni azt jelenti, hogy megmaradunk Istenben, aki a szeretet, és hiteles prófétának lenni azt jelenti, hogy azt is szeretjük, amit kritizálunk” (Hays). Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény számára nem jöhet bánat, és szomorúság, vagy hogy részvétlen a világ és az emberek szenvedései iránt. De tudjuk, hogy a fájdalom és megpróbáltatás elmúlik, és amikor Jézus viszontlát minket, örömünket nem veszi el tőlünk senki.
Feladat a mai napra: Fedezzük fel, hogy mivel tudunk több örömet okozni Istennek, másoknak és magunknak.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma