XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 30., kedd

Május 30.



Jn 17,1-11a                       (Dicsőítsd meg Fiadat.)
E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád.

János 17-dik fejezetében találjuk Jézusnak az Atyához intézett imádságát. Ezt az imát Jézus főpapi imájának szoktuk nevezni. Ezt az elnevezést csak a 16. század óta használjuk. Mondhatjuk, hogy nem igazán találja el ennek az imának a pontos értelmét. Jézus itt nem úgy lép fel, mint főpap, ahogyan ez a Zsidóknak írt levélben megtalálható. János 17-dik fejezetének tartalma egészen más: Jézus az Atyának ad számot küldetéséről, művéről és övéiről. Látjuk, hogy Jézus most nem a tanítványoknak beszél az Atyáról, hanem az Atyához fordul, és vele beszél. Olyan módon imádkozik, hogy tanítványait veszi be Atyjával való imádságába. A tanítványok előtt, és előttünk is, nyíltan beszél az Atyával. Fontos, hogy figyeljünk arra, ahogyan imádkozik, amiről az Atyával beszél, amit kér tőle. Az első, amit kér az Atyától: „Dicsőítsd meg Fiadat”. Most, a szenvedés óráján, kéri, hogy az Atya dicsőítse meg őt, ahogyan már meg is tette. Közös dicsőítésről van itt szó, és sokkal inkább az Atya megdicsőítéséről. Jézus nem magáért kéri, hanem azért, hogy az Atyát megdicsőíthesse: „hogy Fiad is megdicsőítsen téged”. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem.” Jézus feladata abban állt, hogy mi megismerjük az Atyát és a Fiút, Jézus Krisztust, és általa örök életünk legyen. A tanítványok most már elfogadják Jézus tanítását és hisznek benne. Jézus mégis könyörög értük, mert tudja, mennyire rászorulnak az imádságra. Látjuk, hogy Jézus imádságában nem ő maga a központ, hanem az Atya és az övéi.
Feladat a mai napra: Milyen feladatot bíz rám ma Jézus? Hűségesen elvégzem azt.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma